Bevezetés

A közgazdaságtan alapvetően az emberi szükségletek kielégítésének szerveződési módjairól szól. Egy piacgazdaságban a szükségletek kereslet formáját öltik: az egyének, háztartások, közösségek pénzt kínálnak a gazdaság más szereplőinek ahhoz, hogy igényeik kielégítéséhez a maguk eszközeivel, tudásával, szorgalmával hozzájáruljanak. A kínálati oldal szereplőit az így megszerezhető – s aztán saját szükségleteik hasonló módon történő kielégítését lehetővé tevő – jövedelem megszerzésének lehetősége motiválja. Jövedelemszerzésre természetesen más módok is rendelkezésre állnak. Lehet kéregetni, támogatásokért folyamodni, ajándékokra várni (valójában ezek is egyfajta kereslet – például a donor ön- vagy közmegbecsülés iránti vágya – kielégítését jelentik), és lehet bűnös módon is pénzhez jutni. Ami közös a legkülönbözőbb megoldásokban, hogy az embereknek folyamatosan dönteniük kell szűkösen rendelkezésükre álló és alternatív módon hasznosítható erőforrásaik (lehetőségeik) felhasználásáról. Az erőforrás ebben az összefüggésben mindent jelent (eszközöket, teret, időt, piacgazdaságban jövedelmet), ami ahhoz kell, hogy felmerülő szükségleteiket kielégítsék az emberek A szűkösség azt jelenti, hogy a legtöbb erőforrás további – rendelkezésre nem álló – egységei is növelhetnék jólétünket. Az alternatív használhatóság pedig azt, hogy a legtöbb erőforrást más módon, más időben, másféleképpen, másféle hasznok megszerzése érdekében is felhasználhatnánk. Ilyen esetekben az embereknek döntéseket kell hozniuk: adott erőforrás adott egységét milyen módon hasznosítsák? A közgazdaságtan e döntések meghozatalát vizsgálja.

Hogyan hozzák meg az emberek az (allokációs) döntéseiket, milyen reményektől, várakozásoktól indíttatva, s milyen lehetséges következményekkel? A döntéseket mindig emberek (egyének) hozzák. Egy család, egy klub tagsága, a kormány vagy a parlament nem dönt. A család-, a klub- vagy kormánytagok vagy a parlamenti képviselők döntenek. Fontos feladat a közgazdászok számára, hogy lehetőség szerint előre jelezzék a döntések következményeit. Mennyiben visznek azok közelebb a deklarált célok eléréséhez, milyen látens célok, rejtett érdekek állhatnak még a háttérben, illetve, hogy milyen nem szándékolt következményekkel kell számolnunk?

A közgazdász akkor tekint jónak egy döntést vagy a döntések egy halmazát (például a javak vagy az erőforrások elosztásáról), ha annak eredményeként olyan helyzet áll elő, hogy már senkinek a helyzetén nem lehet javítani anélkül, hogy másokén rontanánk. Ezt a kritériumot Vilfredo Pareto tiszteletére Pareto-kritériumnak nevezzük [1]. Vegyük észre, hogy ennek a kritériumnak a kielégítése egyáltalán nem garantálja semmiféle igazságossági, méltányossági vagy egyenlőségi követelmény teljesülését! A közgazdász a hatékonyságot kéri számon az embereken, a méltányosságról a közösségeknek más intézmények révén kell gondoskodniuk. De vegyük észre azt is, hogy ha egy rendszer Pareto-i értelemben nem hatékony, akkor a társadalom nem él olyan jól, mint ahogyan az lehetséges lenne számára. Egy Pareto-hatékony rendszer (például, hogy minden az enyém) társadalmilag egyáltalán nem biztos, hogy ideális, de az ideális rendszerek csakis a Pareto-hatékony lehetőségek között keresendők.

A közgazdászokat legtöbbször a látványos, mindenkit érintő makrojelenségekért (nemzeti jövedelem, infláció, munkanélküliség, jövedelmi viszonyok) teszik felelőssé, valójában – ahogyan Alfred Marshall [2] fogalmazott – „a közgazdaságtan az élet mindennapi dolgainak tudománya”. Miért lesz pék valaki, más meg mérnök? Miért lesz bűnöző valaki, amikor mások meg a legális szférában keresik boldogulásukat? Miért vesz valaki sportklubot, miközben más éppen el akarja adni azt neki? Miért költi Dánia a nemzeti jövedelem csaknem hat százalékát az oktatásra, míg Magyarországon ez az érték alig haladja meg a három százalékot?

A közgazdászok persze nemcsak ilyen „filozófiai” kérdésekkel foglalkoznak. Az ún. üzleti gazdaságtan a gazdaság- és vállalkozásszervezés számos specifikus területét öleli fel: a számvitel, a menedzsertudományok, a statisztika, a marketing, a logisztika, a turizmus, az egészségügy vagy a sport közgazdaságtana stb. mind-mind a közgazdaságtudományok egy-egy részterülete. Utóbbiakkal jegyzetünk csak érintőlegesen foglalkozik, csak utalva rá, hogy egy hús-vér vállalkozónak mi mindent kell még tudnia ahhoz, hogy vállalkozását sikeresen működtethesse, s – másfelől –, hogy milyen diszciplínák (s azok mesterei) állnak készen arra, hogy segítsék őt a sikeres vállalkozásban.

Jegyzetünk – megszabott terjedelménél fogva is – csak szemléletformálásra vállalkozhat. Láttassa a világot a közgazdász szemüvegén keresztül is. A közgazdászok egyik alapelve szerint az emberek ösztönzőkre reagálnak. Nem különben, mint ahogyan az öszvér szeretne mind több répát és mind kevesebb botütést. A közgazdászok szerint hitelesebb képet és előrejelzéseket kapunk az emberek és közösségeik viselkedéséről, ha ebből a feltételezésből indulunk ki, mintha mondjuk a túláradó szeretet vagy éppen határtalan aljasságot feltételeznénk róluk.

A sport gazdasági jelentőségének megnövekedése megteremtette a sport gazdasági elemzésének igényét és az utóbbi években jelentősen bővült a sport (köz)gazdasági irodalma.