Változások a ’90-es évek elejétől napjainkig: a foglalkoztatottság

A foglalkoztatottság a kilencvenes évek elején drámai mértékben visszaesett. Ezt súlyosbította az a tény, hogy a munkavállalási korú népesség száma ekkor növekedőben volt a demográfiai bővülés miatt. A nyugdíjkorhatáron túl dolgozók nagy része ekkor szorult ki a munkaerőpiacról. Mind a női, mind a férfi foglalkoztatotti ráta jelentősen csökkent, a férfiaknál a visszaesés azonban különösen látványos volt, összehasonlítva az akkori EU tagállamok foglalkoztatottsági szintjével. A hagyományosan magas női foglalkoztatásról is már csak múlt időben lehetett ekkor beszélni, a nők foglalkoztatottsági rátája visszaesett az akkori EU tagállamaiban tapasztalható átlagos szintre (ld. a 6.2 táblázatot). Azt ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ha a ledolgozott munkaórák számát tekintjük, hazánkban valamivel jobb a helyzet, mivel a régi EU tagországokban a nők jelentős, a magyarországinál jóval nagyobb hányada dolgozik részmunkaidős állásokban (pl. Hollandiában a foglalkoztatott nők 75%-a, Németországban és Ausztriában kb. a felük dolgozik részmunkaidőben, míg hazánkban ez az érték kb. 8% körül van) (Eurostat).

A foglalkoztatottak nemi összetétele nem változott jelentősen az elmúlt évtizedekben: 1990-ben a foglalkoztatottak 45,7, 2014-ben 45,9% -át tették ki a nők.

Ha a foglalkoztatási rátákat a különböző életkori csoportokban vizsgáljuk, akkor elmondható, hogy a 25-40 éves férfiak és a 40-54 éves nők foglalkoztatása nem marad el az uniós átlagtól (egyes korosztályokban meg is haladja azt). A lemaradás főként a fiatal és az idősebb korosztályokban van. Ez összefüggésben van a fiatalok továbbtanulás miatti magas inaktivitásával, a kisgyermekes nők munkaerőpiactól való távolmaradásával (ennek okairól később részletesebben szólunk), illetve az idősebb korosztályokban (férfiaknál ez alatt jelen esetben a 40 év felettieket, nőknél az 55 év felettieket értjük) a korai nyugdíjazással (amit csak részben magyaráz az, hogy hazánkban alacsonyabb volt a nyugdíjkorhatár több európai országénál).

6.2. táblázat: A népesség foglalkoztatottsága az EU 15 tagállamának átlagában és Magyarországon (%-ban)

A foglalkoztatottság szintje a kezdeti nagymértékű visszaesés után egyre kisebb mértékben csökkent, majd 1998-tól lassú és kismértékű növekedésnek indult, a 2000-es évek elején pedig stagnált. 2008 őszétől a válság hatására ismét csökkenés következett be, amit 2011-ben némi emelkedés követett (ld. 6.3 táblázatot). A 2013-ban jelentősen megnövelt létszámú közfoglalkoztatás tovább javított a foglalkoztatási adatokon, illetve az is, hogy egyre többen találnak munkát külföldön. A gazdasági növekedés hatására némiképp bővülhettek a hazai munkahelyek is (KSH 2014). A közfoglalkoztatottak átlagos létszáma 2013-ban 129, 2014-ben 182 ezer fő volt.

A kb. változatlan (illetve az utóbbi időben, főként a 2013-ről 2014-re némiképp növekedő) foglalkoztatottsági szint mögött csekély mértékben történtek elmozdulások az elmúlt évtizedekben. Az egyik ilyen átcsoportosulás a közszféra és a versenyszféra közt volt tapasztalható: 2002-ben a megemelt bérek több munkavállalót vonzottak a közszférába. Ugyanakkor a 2004-2007-ben a közszférában leépítés, míg a magánszférában új munkahelyek teremtése zajlott.

A szellemi és fizikai munkát végzők arányát tekintve a foglalkoztatottság némiképp eltolódott a szellemi foglalkozások felé: 1994-ben a foglalkoztatottak 60%-a végzett fizikai munkát, 37,1% szellemit, és 2,9% volt a fegyveres erők tagja. 2014-ben fizikai munkát a foglalkoztatottak 55%-a, szellemi tevékenységet 44%-uk végzett, a fegyveres erők tagja 1%-uk volt. A szellemi munkakörökben foglalkoztatottak száma tehát lassan nő, de még most is fizikai foglalkozásokban dolgoznak többen.

2010-ben a keresők többségét a magánszféra foglalkoztatta, jellemzően hazai tulajdonú vállalkozások (70% 2014-ben), a külföldi tulajdonú cégek szerepe a foglalkoztatásban jóval kisebb. 2014-ben a vállalatoknál alkalmazottak 39%-a dolgozott 5-49 főt foglalkoztató kisvállalkozásnál, ötöde (18%) 50-249 főt foglalkozó középvállalkozásnál és 43%-a ennél nagyobb szervezeteknél. 2014-ben a keresők 94%-a dolgozott alkalmazottként, a szövetkezeti tagok létszáma, az egyéni vállalkozóként és segítő családtagként munkát végzők száma, valamint a társas vállalkozások tagjaként dolgozók létszáma is csökkent a 2005-ös értékekhez képest. Mivel az alkalmazotti státusz a legvédettebb, ezek az arányok a munkaerőpiac rugalmatlanságáról árulkodnak.

A foglalkoztatottak végzettség szerinti megoszlása jól mutatja a szakképzettséggel nem rendelkezők, illetve az alacsony végzettségűek kiszorulását a munkaerőpiacról. Míg 1990-ben a foglalkoztatott férfiak 38%-a és a nők 43%-a nem rendelkezett 8 osztálynál magasabb végzettséggel, a felsőfokúak aránya pedig mindkét csoportban mindössze 12% volt, addig 2014-ben a férfi és női foglalkoztatottak közül csak kb. tizede volt 8 általános vagy annál alacsonyabb végzettsége, és a férfi foglalkoztatottak ötöde, míg a női foglalkoztatottak harmada felsőfokú végzettségű volt (6.4. táblázat).

6.3. táblázat: Az összes foglalkoztatott (ide értve a munkavállalási koron túliakat is!)

Az alapfokú iskolai végzettségűek foglalkoztatása uniós viszonylatban is nagyon alacsony: 2013-ban hazánkban a 20-64 éves képzetlenek foglalkoztatási rátája 38% volt, míg az EU-27 átlaga 51% (EUROSTAT online). A 2014-es adataink jobbak (44%), valószínűleg a közmunkaprogramoknak is köszönhetően, hiszen a ráta csak ebben az évben ugrott fel 44%-ra, előtte évekig 36-38% között mozgott. A legkevésbé a felsőfokú végzettségűek foglalkoztatási rátája marad el az uniós értékektől. A foglalkoztatottak képzettségi szerkezetének javulása a munkaerőpiaci-folyamatok mellett a népesség növekvő iskolázottsági szintjéből következik.

A foglalkoztatottak gazdasági szektorok szerinti megoszlása csaknem azonos az uniós átlaggal, bár hazánkban valamivel kevesebben dolgoznak a szolgáltató szektorban (65,1%) és többen az iparban (30,4%), míg a mezőgazdaságban dolgozók aránya 2014-ben csaknem megegyezett az EU-28 átlagával (4,7% hazánkban, míg az EU-28-ban 4,67%). (KSH STADAT)

6.4. táblázat: A foglalkoztatottak iskolai végzettség szerinti megoszlása az egyes években nemek szerinti bontásban (%-ban)

Az ország különböző fejlettségű régióinak foglalkoztatási helyzetében nem következett be kiegyenlítődés. A piacgazdaságokban jellemző ezt segítő mechanizmusok (bérkülönbségek, ingázás, migráció) csak korlátozottan érvényesülnek hazánkban.