Pár szó az oligopóliumokról

A fentebb vizsgált két piacon egy valamiben hasonlít a vállalatok helyzete: nem kell törődniük riválisaikkal. A versenypiaci vállalat olyan kicsi, hogy viselkedése a többiek számára észrevétlen marad, nem vált ki reakciókat. A monopóliumnak meg tiszta esetben nincs is riválisa. Nagyon sok piacon azonban néhány olyan vállalat van (ennek oka megint csak az átlagköltség-görbe és a keresleti görbe viszonyában keresendő), amelyek egyenként érzékelhető hatást gyakorolhatnak a versenytársaik jövedelemszerzési feltételeire. Az ilyen piacokon az eddigieknél sokkal bonyolultabb, stratégiai viselkedésre kell számítanunk, ahol a vállalatok előre bekalkulálják döntéseikbe a többiek majdani, várható reakcióit. A feltételezett reakciók, az erőviszonyok stb. azonban nagyon sokféleképpen alakulhatnak, így nagyon sokféle oligopólium-modell képzelhető el. Az egyik esetben az egyik, a másik esetben egy másik modelltől remélhetünk jobb előrejelzést. Az oligopol piacok szereplői ráadásul felismerhetik azt is, hogy a versengés kölcsönös hátrányokkal járhat, ezért esetenként késztetést érezhetnek arra, hogy versengés helyett együttműködjenek. Az együttműködés, a verseny korlátozása (kartell) gyakran a társadalmi hatékonyság rovására megy, ezért az ilyen összejátszások általában tilosak.