A profit

A gazdasági profit (gazdasági nyereség) az árbevétel és a gazdasági költségek különbsége: Π = TR – TC.  Hogy egy adott termelési szinten maximális-e a profit, azt úgy dönthetjük el, ha megvizsgáljuk, hogy a termelés egységnyi változtatásának milyen hatása lehet rá. Ha növeljük a termelést, annak van egy „előny-oldali” hatása, változik az árbevétel, ennek mértékét a határbevétel (MR = dTR/dq) adja. S van egy „áldozat-oldali” hatása, ezt meg a határköltség (MC = dTC/dq) mutatja. Nyilvánvaló, hogy amíg a termelés növekedése növeli, s jobban növeli a bevételeket, mint a költségeket (MR > MC), addig érdemes fokozni a termelést. Maximális akkor lehet a profit, ha ez a két marginális hatás kiegyenlítődik, azaz: MR = MC. Ez a profitmaximalizálás 1) első rendű kritériuma. A „lehet” szót nem véletlenül emeltük ki. A határváltozások egyezősége szükséges, de nem elégséges feltétele a profitmaximumnak. A további feltételeket talán érdemes grafikus illusztráció alapján bevezetni. Nézzünk egy tipikus profitfüggvényt!

2.4. ábra: Tipikus profitfüggvény

A profitmaximalizálás első rendű feltétele (MR = MC) mind a q₁, mind a q₂ értéknél teljesül. Belátható azonban, hogy q₁-et megelőzően MC > MR, míg q₂-t megelőzően MC < MR. Vagyis a maximalizáló egyenlőség feltétele, hogy az MC-görbe alulról messe az MR-görbét. Ez a profitmaximalizálás 2) második feltétele. Ezt a továbbiakban teljesültnek feltételezzük azzal, hogy az első feltételt kielégítő kibocsátási szintek közül a nagyobbat választjuk. Fontosabb, hogy a fenti két kritériumnak megfelelő kibocsátási szint sem garantálja még a profitmaximumot. Nézzük a 2.5. ábrát!

2.5. ábra: Tipikus profitfüggvény veszteséges maximummal

A q₂ kibocsátás megfelel az eddigi kritériumoknak, de látható, hogy a vállalat jobban tenné, ha egyáltalán nem termelne. A „profitmaximalizáló” kibocsátási szinten az ár ilyenkor nem éri el az átlagos változó költséget, s így minden egyes előállított termék növeli a – fix költségekből egyébként is származó – veszteséget, amit q = 0 értéknél tudunk leolvasni a grafikonról. Ha az ár nem éri el az átlagos változó költség szintjét, a vállalatnak rövid távon is szüneteltetnie kell a termelést. A 3) harmadik feltétel tehát: p ≥ AVC. Hosszú távon természetesen valamennyi költségnek meg kell térülnie, hosszú távon az árnak el kell érnie az átlagköltség szintjét (p ≥ AC).

A továbbiakban a profitmaximum feltételeként általában csak az MR = MC (első rendű feltétel) teljesülését vizsgáljuk, feltételezve, hogy a további (itt esetleg nem is említett) feltételek teljesülnek. Vegyük észre, hogy a határelőny = határáldozat kritérium egyáltalán nem kizárólag a nyereségét maximalizálni kívánó vállalat kategorikus imperatívusza. Tulajdonképpen mindig a marginális előnyök és a marginális áldozatok összevetése alapján döntjük el, hogy mikor kelünk fel az ágyból, hány kiflit veszünk reggelire, jövedelmünk mekkora hányadát takarítjuk meg, mennyi időt, pénzt, fizikai, szellemi, lelki erőfeszítést áldozunk a különböző szükségleteink kielégítésére, vagy éppen a közgazdaságtan tanulmányozására.