Skip navigation

A termelés és a költségek

Bármit termelünk, ahhoz erőforrásokra (termelési tényezőkre, inputokra) van szükségünk. Ezek az erőforrások általában szűkösen állnak a társadalom rendelkezésére, s ezeket többnyire más javak termelésére, másféle szolgáltatások nyújtására is fel lehetne használni. Hogy mennyit termelünk egy-egy jószágféleségből, az – adott technológia mellett – attól függ, hogy mennyi erőforrást sikerül a kérdéses termék termelésében való közreműködésre rávenni. „Rávenni” – ez piacgazdaságban azt jelenti, hogy a kérdéses erőforrások tulajdonosait „meg kell vesztegetni”, hogy más, a társadalom számára ugyancsak hasznos felhasználási lehetőségek helyett éppen az adott vállalat termelési folyamataiban hasznosítsák erőforrásaikat. „Mindennek az a költsége, amit feláldozunk érte”. A termelési költségekkel is így van ez. Minden költség a feláldozott alternatívák révén keletkezik, minden költség ún. alternatív költség. S minden feláldozott alternatíva: költség. Akkor is, ha ezt a vállalakozónak ki kell fizetnie a tényezőtulajdonosoknak (explicit költség), mint például az alkalmazottaknak, a földtulajdonosnak vagy a hitelezőnek, s akkor is, ha – mivel a kérdéses erőforrás magának a vállalkozónak a tulajdonát képezi – tényleges kifizetésre nem kerül sor (implicit költség). A továbbiakban nem teszünk különbséget explicit és implicit költségek között. Költség alatt azok összességét (gazdasági költségek) értjük. A vállalati döntésekben természetesen csak azok az (explicit és implicit) költségek kapnak szerepet, amelyek magánál a vállalatnál is költségként jelennek meg, miközben a társadalomnak ezen túlmenő költségei is lehetnek egy-egy termék előállítása során. Gondoljunk például egyes vállalatok környezetet károsító tevékenységére.