Munkanélküliek

A munkanélküliség mérésére kétfajta adatgyűjtés folyik egymással párhuzamosan Magyarországon. Az egyik a KSH Munkaerő-felmérése (MEF), mely negyedéves lakossági adatgyűjtés alapján 1992-től közli a munkanélküliek létszámát. Ez a többlépcsős, rétegzett mintavételen alapuló adatgyűjtés, melynek során kb. 38 ezer magánháztartást keresnek fel, és kérdezik meg a 15-74 éves korosztályt, az ILO által megadott definíció alapján dolgozik. Az ILO azokat tekinti munkanélkülinek, akik az adott héten nem dolgoztak, a megkérdezés előtt 4 hétig aktívan kerestek munkát, és 2 héten belül munkába tudnának állni (azaz rendelkezésre állnak). Őket nevezzük az egyszerűség kedvéért MEF vagy ILO munkanélkülieknek. E felmérés lehetővé teszi a nemzetközi összehasonlításokat is.

A másik adatgyűjtés a munkaügyi központok által regisztrált munkanélküliekre (álláskeresőkre) vonatkozik. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) szerint az a munkanélküli (álláskereső), aki rendelkezik a munkaviszony lésítéséhez szükséges feltételekkel, oktatási intézmény nappali tagozatán nem tanul, öregségi nyugdíjra nem jogosult, rehabilitációs járadékban, megváltozott munkaképességűek ellátásaiban nem részesül, munkaviszonyban nem áll (alkalmi foglalkoztatásnak minősülő jogviszonyban állhat), keresőtevékenységet nem folytat, együttműködik az állami foglalkoztatási szervvel, ami őt álláskeresőként nyilvántartja. A regisztrált munkanélküliek (álláskeresők) igényt tarthatnak bizonyos szolgáltatásokra, így képzési programokra vagy támogatott munkahelyekre. Az álláskeresési támogatásokra (pl. álláskeresési járadék) és más pénzbeli támogatási formákra azonban a regisztrált munkanélkülieknek (álláskeresőknek) csak egy része jogosult. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat és jogelőd intézményei 1989-től havonta publikálják a regisztrált munkanélküliséggel kapcsolatos adatokat.

A két definícióból adódóan a munkanélküliek létszáma a két számítási mód alapján eltérhet egymástól. Azokban az országokban, ahol nagyvonalú a segélyezési rendszer, általában sokan jelentkeznek regisztrációra, és a nyilvántartott munkanélküliek száma magasabb, mint az ILO módszer alapján számított érték. A regisztrált munkanélküliek közt olyanok is találhatók, akik aktívan nem keresnek munkát, azaz az ILO kritérium alapján inaktívnak minősülnek. Ahol viszont szigorúak a segélyezési feltételek, vagy nincs munkanélküli-segélyezés, ott az ILO módszer szerint meghatározott érték lényegesen magasabb. Több országban elfogadott gyakorlat, hogy mindkét adatsort együttesen publikálják. (Hazánkban 2014-ben átlagosan 343 ezer fő volt az ILO és 422 ezer a regisztrált munkanélküliek száma.)