A versenyző vállalat kínálata
Az árelfogadó állapot azt is jelenti, hogy az árra nincsen hatással egy-egy vállalat kibocsátási döntése. Akármennyi terméket vigyen is piacra, az ár ugyanaz lesz, egységnyivel nagyobb kínálat ezért az árnak megfelelő összeggel növeli a bevételt, azaz: MR = p.
A profitmaximalizálás elsőrendű kritériuma szerint viszont teljesülnie kell az MR = MC feltételnek, így versenypiacon a vállalat profitja akkor lesz (lehet) maximális, ha olyan kibocsátási szintet választ, amely mellett a termelés határköltsége megegyezik a termék árával. Ez a marginális feltétel. A volumenfeltétel szerint rövid távon teljesülnie kell a
TR ≥ VC feltételnek. Ha e kritérium mindkét oldalát elosztjuk a termelés mennyiségével, akkor, mint azt az előző fejezetben már láttuk, rövid távra a következő feltételt kapjuk:
p ≥ AVC. Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor a vállalat MR = MC ellenére sem maximalizálja profitját. Valóban, ha az árbevétel nem éri el a változó költségek szintjét, akkor a vállalat jobban teszi, ha azonnal beszünteti a termelést. Utóbbi esetben kényszerűen vállalja a rövid távon megkerülhetetlen fix költségekből származó veszteséget, de legalább nem tetézi azt további, a termelés során keletkező veszteségekkel. Mindezek alapján a versenyző vállalat kínálati függvénye a 3.2. ábrán látható módon rajzolható fel. Amíg az ár nem éri el a pÜ (üzembezárási ár) szintet, a vállalat rövid távon sem termel. Ennél magasabb ár esetén pedig úgy választja meg a kibocsátási szintet, hogy a termelés határköltsége megegyezzen a termék árával. Az egyes árakhoz tartozó profitmaximalizáló termelési volumeneket tehát a határköltség-görbe AVC feletti részéről olvashatjuk le. A versenyző vállalat kínálati függvénye (qS) az MC-nek az AVC feletti része.
3.2. ábra: A versenyző vállalat kínálati függvénye
