11.1. Korai életkorban elvégezhető vizsgálatok

A korai szűrésre, vizsgálatra kialakított eljárások közül az alábbiakban a Brunet-Lézine és a Bayley teszteket ismertetjük.

A 15/2013. EMMI rendelet a pedagógiai szakszolgálat feladatai körébe rendeli a korai fejlesztést és gondozást. A pontos feladat-meghatározást a 4. § ismerteti:

„(1) Az Nkt. 18. § (2) bekezdés a) pontja szerinti gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés, oktatás és gondozás (a továbbiakban: korai fejlesztés és gondozás) feladata a komplex koragyermekkori intervenció és prevenció: az ellátásra való jogosultság megállapításának időpontjától kezdődően a gyermek fejlődésének elősegítése, a család kompetenciáinak erősítése, a gyermek és a család társadalmi inklúziójának támogatása. A korai fejlesztés és gondozás tevékenységei a komplex gyógypedagógiai fejlesztés, tanácsadás, a társas, a kommunikációs és nyelvi készségek fejlesztése, a mozgásfejlesztés és a pszichológiai segítségnyújtás.

(2) A korai fejlesztés és gondozás megkezdésére a szakértői bizottság tesz javaslatot. A szakértői bizottság a tizennyolc hónapnál fiatalabb gyermek szakértői véleményét a gyermek külön vizsgálata nélkül, a gyermek neurológiai szakorvos által felállított diagnosztikai vélemény és terápiás javaslat alapján is elkészítheti.

…

(4) Ha a gyermek harmadik életévét betöltötte, akkor vehet részt korai fejlesztésben és gondozásban, ha a szakértői bizottság szakértő véleménye alapján nem kapcsolódhat be az óvodai nevelésbe.” (15/2013 EMMI rendelet, szó szerinti idézet).

Ahhoz, hogy a gyermek speciális fejlesztésben részesüljön, szükséges ismerni az adottságait és képességeit, melynek vizsgálatához a korai életkorban alkalmazott eljárások alkalmasak.

Brunet-Lézine féle vizsgálati módszer (Farkas és Csiky, 1995)

Óvodás, illetve kisiskolás korban a fogyatékos gyermekek nem érik el a 3 éves korban tipikusnak tekinthető fejlettségi szintet. Diagnosztikai szempontból ez azt jelenti, hogy az általában 3 éves kortól használatos intelligenciatesztek nem alkalmazhatók, tehát a mozgás, a szenzomotoros koordináció, beszéd és a szociabilitás korai szakaszának vizsgálatához alkalmas módszert szükséges alkalmazni. A szerzők szerint az orvos és pszichológus összehangolt munkájára van szükség, azaz kóros tünetek észlelése esetén szükséges a szakorvos bevonása. A diagnózis és a prognózis felállításához a longitudinális megfigyelés mellett a gyermek anamnézisének, nevelési körülményeinek, életmódjának gondos vizsgálatára van szükség.

A pszichológiai és gyógypedagógiai vizsgálat elemei a koragyermekkorban két részre bontható: (1) a csecsemő- és kisgyermekkor pszichikus fejlődési skálájának alkalmazása mellett a (2) kiegészítő információk (orvosi dokumentációk, a szülők által kapott adatok, a vizsgáló megfigyelései és a verbális kifejezőkészség vizsgálata) alkalmazására. 

A csecsemő- és kisgyermekkor pszichikus fejlődési skálája két részből áll, egy fő részből, „A csecsemő- és kisgyermekkor pszichomotorikus fejlődési skálája”, ami 0-2 éves gyermek vizsgálatára alkalmas. Továbbá kiegészítő próbát is tartalmaz, mely a 2 éves kor utáni fejlődés követését teszik lehetővé, továbbá alkalmasak a megkésett beszédfejlődésű, hallásfogyatékos gyermek értelmi fejlettségének mérésére.

A fejlődési skála felépítése

A Brunet-Lézine skála próbákból és kérdésekből épül fel: a próbák ellenőrizhető kísérleti helyzetek, melyek a gyermek egyféleképpen értelmezhető reakcióját váltják ki, a kérdések pedig az otthoni környezetben, hétköznapi cselekvésekre irányuló, könnyen megfigyelhető viselkedésről adnak információt. A kérdések során a szülő által adott információra támaszkodunk, megkönnyíti a szülővel való kapcsolatfelvételt. A fejlődési skála 1-24 hónapos korig 15 szintből áll, minden szinten 10 próba és 4 kérdés szerepel, illetve egy kiegészítő szint a 30 hónapos gyermek vizsgálatára alkalmas.

A skála tételei négy kategóriába sorolhatók:

• Mozgás vagy poszturális adaptáció (P)
• Szenzomotorikus koordináció (K)
• Beszéd (B)
• Szociabilitás (Sz)

A kiegészítő próbák a 2-6 éves gyerekek vizsgálatára alkalmasak, minden szint 4 próbából áll, a szerzők javaslata szerint ezeket a próbákat érdemes a verbális tesztekkel, például a Binet intelligenciateszttel kiegészíteni.

A vizsgálati eredmények értékelése

Az értékelés során a fejlődési kvóciens, azaz az FQ kiszámítása nélkülözhetetlen. A fejlődési kvóciens a fejlettségi kor és az életkor hányadosaként számolható ki: FQ=fejlettségi kor/életkor. Az FQ kiszámítása 4 hónapos kortól lehetséges. Az átlagosan fejlődő gyermek fejlődési kvóciense 100, amennyiben az FQ 70-nél alacsonyabb értékű, az veszélyeztetettséget jelez, további kivizsgálásokat szükséges elvégezni (Farkas és Csiky, 1995).

Bayley fejlődési skála

A Bayley Scales of Infant Development II. (BSID-II) fejlődési teszt a csecsemőkori és kisgyermekkori fejlődési skálák közül nemzetközileg a legelterjedtebb, fő célja a fejlődési mérföldkövek elérésének feltárása. A teszt három részből áll: (1) Mentális Skála az általános kognitív fejlődést méri, indexe a Mentális Fejlődési Index; (2) Pszichomotoros Skála az általános motoros fejlődést méri, indexe a Pszichomotoros Fejlődési Index; (3) Viselkedéses Skála a viselkedés kvalitatív felmérését célozza. A nyerspontszámok alapján Mentális és Pszichomotoros Index számolható (átlag=100, szórás=15). A Fejlődési Indexek négy övezetbe sorolhatók: 115 felett az átlagosnál gyorsabb, 85–114 között normál, 70–84 között enyhén megkésett, és 70 alatti érték esetén súlyosan megkésett övezetbe sorolhatók a személyek (Ribiczey és Kalmár, 2009).

További, korai életkorban mérő eljárás a Strassmaier Fejlődési Skála (Domonkos, 2007), illetve a TSFI, azaz a szenzoros integrációs bébiteszt (Gereben és mtsai, 2009)