Szirmai Éva, Tóth Szergej, Újvári Edit (szerk.):
Állati jelek, képek és terek. I. II.
Jel-Kép-Tér sorozat 3. Szegedi Egyetemi Kiadó, Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged, 2018.

TARTALOMJEGYZÉK

1. kötet

Előhang a Jel-Kép-Tér sorozat köteteihez
Bevezető

I.1. Állatjelek

Timo Maran – Morten Tønnessen – Riin Magnus – Nelly Mäekivi – Silver Rattasepp – Kadri Tuur: Bevezetés a zooszemiotikába. filozófiai és történeti áttekintés
Ujfalussy Dorottya: A holló szimbolikája – hollók rokonságának (Corvidae) kognitív képességei
Loch Gergely: „Istennek énekelnek?” Charles Hartshorne és Sz¾ke Péter párbeszéde a madárhangok zenei természetéről
Voigt Vilmos: Böbe, Misi és a magyarországi csimpánzfestmények azonosítási problémái
Balázs Géza: Az állatok „beszéde”
Szívós Mihály: A természeti korlátok visszaszorítása a nyelvfejlődésben.Szemiotikai, jelfilozófiai és nyelvfilozófiai elemzés
Karvalics László: A megfigyelés profán misztériuma. Avagy információtörténelem és szemiotika néhány metszéspontjáról

I.2. Állat és ember

Sarnyai Csaba: Emberállatok: Az orosz népi démonológia átmeneti
Huszár Ágnes: A macska az orosz folklórban és irodalomban
Szirmai Éva: Maugli-történetek. Vadak és emberek a tömegkultúrában
Bartha-Kovács Katalin: Egy 17. századi proto-állatszemiotikai modell. Charles Le Brun fiziognómiáról szóló előadása
Bácskai Mihály: Állatábrázolások a kortárs magyar irodalomban
Lovas-Kiss Antal: „Hogy honnan ember és meddig állat, azt csak a jó ég tudja nálad…” Milyen szimbolikus cselekvésekkel pozícionálják kutyáikat a gazdák?
Sárköziné Vandan Zaya: Állatok a bőrön. Állatszimbólumok jelentése a tetoválásban

 I.3. Állat a történelemben

Szekernyés János: A Hunyadiak címerállata, a holló
Miklós Péter: Apostoli bestiárium. Állatalakok a pápai címerekben
Molnár Gizella: Címerállatok eltűnése és feltűnése. Címerállatok és konstruált emlékezet
Gráfik Imre: „Cégéres állatok” . Állatábrázolások céhjelvényeken
Tóth Szergej: Egy ideológiai metafora története: az orosz medve
Döbör András: Állatdialógusok és állatmesék mint politikai publicisztikák
Olasz Lajos: Tengerész – fehér lovon. Történelmi szimbolika és politikai propaganda a Horthy-korszakban
Magyari Sára: Állatfigurák a temetőben

2.  kötet

II.1. Állat a képben

Buda Attila: „Zöldellő lombos ágra / rászállt a kis madárka / hallottam édes énekét”. A díszítés mint önállósult jelentés a középkori kódexek madárábrázolásaiban
Borgó András: Állatábrázolások későközépkori héber kéziratokban
Újvári Edit: Állati bűnök – állatfigurák a lőcsei bűnallegóriákon
Lepahin Valerij: Az állatábrázolások sajátosságai az ikonokon és a freskókon
Mojzer Anna: Az orrszarvú 1515-ben
Vígh Éva: Zooikonológia: az érzékek és érzékiség állatszimbolikája Cesare Ripa emblémáskönyvében

 II.2. Állat az irodalomban

Bagi Ibolya: Állati metamorfózisok az orosz avantgárdban
Mihály Csilla: Báránylelkű macska – macskalelkű bárány: Franz Kafka egy különös állatfigurájának értelmezéséről
Pataky Adrienn: Madarak és biopoétika Nemes Nagy Ágnes lírájában
Urbanik Tímea: A helyettesítés változatai. Állatszimbólumok Mészöly Miklós műveiben
Propszt Eszter: Állati jelentéshordozók a magyarországi németek történetének irodalmi megformálásában

 II.3. Állat a szövegben

Nagyillés János: Maiora parant Libycae spectacula pestes – Lucanus kígyókatalógusa
Anna Kérchy: The song of the dodo bird. Environmental- and language philosophy in Lewis Carroll’s Victorian Nonsense Fairy-tale Fantasies
Drahota-Szabó Erzsébet: Itt van a kutya elásva! Állatok a frazeologizmusokban
Sulyok Hedvig: A kígyó, a pelikán és az egyszarvú esete a pingvinnel: gyógyszertárnevek állatszimbolikája
Bauko János: Állatok a kétnyelvű névszemiotikai tájképben
Bartók Zoltán:  Emberies állatok, állatias emberek: újpogány együttesek állatszimbolikájának vizsgálata

 II.4. A megjelenített állat

Illés Mária: „Látok pacsirtát” Állatok megjelenítése az európai zenetörténet egyes alkotásaiban
András Bernáth: The Fox, the Donkey and the Mole: Animal Symbols in English Renaissance Drama
Csetényi Korinna: A szörnyek mi vagyunk. Őrült tudósok és mutáns teremtények a horror irodalomban
Deák-Sárosi László: Állati filozófia és állati jelek a modernizmus végéről
Jászay Tamás: Robert Wilson állatkertje. Noé bárkája Párizsban

Állatindex

Lepahin Valerij
Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Orosz Filológiai Tanszék
lepahin@gmail.com

Állatok ábrázolása a bizánci és az orosz ikonfestészetben

Az előadás több ikont vizsgál: Illés próféta varjúval, Thébai Szent Pál és Jordániai Szent Geraszim oroszlánokkal, Radonyezsi Szent Szergij és Szárovi Szent Szerafim medvékkel, Szent Borisz és Gleb a halált szimbolizáló fekete kutyával, valamint az Istenszülő Születésének ikonja hattyúkkal. Különösen figyelemre méltó Szent Kristóf, akit a bizánci és az orosz ikonfestészetben gyakran kutyafejjel ábrázolnak. A szerző arra a következtetésre jut, hogy az ikonokon az állatok ábrázolása leggyakrabban a Biblia, a szentek életének leírása, vagy olyan szimbólum alapján történik, amely közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban áll az ábrázolt személlyel.

Gaál Zsuzsanna
Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
Alkalmazott Humántudományi Intézet Magyar és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék
zgaal@jgypk.szte.hu

Állatképek és emberi elmék

Előadásomban az állatképekhez kapcsolódó nyelvi fogalmak kialakulását, fejlődését vizsgálom az oktatási diskurzusban az anyanyelvi kulcskompetencia területén. Az itt vázolt empirikus kutatás határozott célja, hogy feltárja a mentális lexikon fejlődési folyamatát, egyes szakaszait, ezek jellemzőit. Mindezt egyrészt a fogalomalkotási képesség és az életkor összekapcsolásával teszem, másrészt a fogalmak hierarchikus rendeződése/rendezettsége mentén vizsgálom. A bemutatott minták alapján világossá válik a konkrét állatos kép (állatkép) absztrakt tudáselemekkel való feltöltése, mely a fogalomtanulás során elvezet az absztrakt fogalomalkotásig, illetve annak használatáig. A vizsgálat anyaga: az általános iskola 1-8. osztályában a magyar nyelv és irodalom tantárgyhoz köthető – random módon kiválasztott – tankönyvek, munkafüzetek, munkáltató tankönyvek. Az előadás fő témakörei: anyanyelvi nevelés, nyelvi ismeretterjesztés, funkcionális szemlélet az oktatásban.

Bagi Ibolya
Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Orosz Filológiai Tanszék
bagiibolya@gmail.com

Állati metamorfózisok az orosz avantgárdban

Az orosz avantgárd utópikus tervezeteiben nemcsak egy ideális társadalmi rend víziója, hanem alapvetően új, ontologikus minőségek létrejöttének lehetősége körvonalazódik. Az irodalmi alkotások képi rendszerében, metaforikus struktúrájában, többek között V. Majakovszkij és V. Hlebnyikov futurista költészetében, Ny. Zabolockij metamorfózis-koncepciójában, B. Pilnyak „kísérleti prózájában” ez a jelenség leginkább olyan metamorfózis-lán­co­la­tok­ban mutatkozik meg, melyek komplex jelentéstartalma az „emberi” és „állati” fenomén kölcsönviszonyában, egymásra vetítettségében érhető tetten. Az avantgárd összművészet-koncepciójának megfelelően a 20. század ele­jének e kódban fogant képzőművészeti alkotásai is, mindenekelőtt V. Kan­dinszkij, N. Goncsarova és P. Filonov festményei és grafikái adekvát módon reprezentálják az adott szemlélet- és kifejezésmódot.

Avar Ákos

Bácskai Mihály

Bagi Ibolya

Balázs Géza

Balog Edit

Bartók Zoltán

Bauko János

Bernáth András

Bíró-Balogh Tamás

Borgó András

Buda Attila

Cseh Attila

Csetényi Korinna

Deák-Sárosi László

Döbör András

Drahota-Szabó Erzsébet

Faragó Tamás

Földessy Edina

Gaál Zsuzsanna

Gráfik Imre

Hernádi Mária

Hubbes László Attila

Huszár Ágnes

Irsay-Nagy Balázs

Jászay Tamás

Kérchy Anna

Kolumbán Adrienn

Kovács Katalin

Lepahin Valerij

   Lobánov Artyom

Loch Gergely

Lovas Kiss Antal

Magyari Sára

Maran, Timo

Markó Bálint

Mihály Csilla

Miklós Péter

Mojzer Anna

Molnárné Urbanik Tímea

Nagy Árpád Miklós

Nagyillés János

Ocsovai Dóra

Olasz Lajos

Pataky Adrienn

Propszt Eszter

Renner Zsuzsanna

Sándor Klára

Sárköziné Vandan Zaya 

Sarnyai Csaba

Sulyok Hedvig

Szekernyés János

Szirmai Éva

Szívós Mihály

T. Molnár Gizella

Tóth Szergej

Ujfalussy Dorottya Júlia

Újvári Edit

Újváriné Illés Mária

Ulicsni Viktor, Avar Ákos, Babai Dániel

Vecseiné Munkácsy Katalin

Vesszős Balázs

Vígh Éva

Voigt Vilmos

Z. Karvalics László

Egy ideológiai metafora története: az orosz medve

Annak ellenére, hogy a medve kultuszának gyökerei a kőkorszakig nyúlnak vissza, valamint a medve a szláv mitológia egyik szakrális alakja, a 16. századtól az orosz heraldika egyik, ha nem is a legjellemzőbb eleme, az orosz folklór fontos és gyakori szereplője, maguk az oroszok egészen a 19. század végéig nem tekintették a medvét országuk markerének. Ezzel szemben Nyugat Európában az orosz medve mint tipikus északi állat, illetve a távoli, barbár Oroszország politikai metaforája már a 15. századtól megjelenik az orosz földeket is ábrázoló térképeken, valamint az Oroszországot (Mosz­kóviát) megjárt utazók, követek, misszionáriusok stb. írásaiban és jelentéseiben. Az orosz medve politikai metaforaként véglegesen ― és elsősorban ― a 18. század Angliájában terjedt el hosszú évszázadokra rögzítve ezzel Oroszország politikai és mentális sztereotipikus negatív imidzsét.

Annak ellenére, hogy a medve kultuszának gyökerei a kőkorszakig nyúlnak vissza, valamint a medve a szláv mitológia egyik szakrális alakja, a 16. századtól az orosz heraldika egyik, ha nem is a legjellemzőbb eleme, az orosz folklór fontos és gyakori szereplője, maguk az oroszok egészen a 19. század végéig nem tekintették a medvét országuk markerének. Ezzel szemben Nyugat Európában az orosz medve mint tipikus északi állat, illetve a távoli, barbár Oroszország politikai metaforája már a 15. századtól megjelenik az orosz földeket is ábrázoló térképeken, valamint az Oroszországot (Mosz­kóviát) megjárt utazók, követek, misszionáriusok stb. írásaiban és jelentéseiben. Az orosz medve politikai metaforaként véglegesen ― és elsősorban ― a 18. század Angliájában terjedt el hosszú évszázadokra rögzítve ezzel Oroszország politikai és mentális sztereotipikus negatív imidzsét.

Állati bűnök. Állatfigurák a középkori bűnallegóriákban

A keresztény világképben, így az ikonográfiában is, meghatározó jelentősége van az emberi bűnök meghatározásának, rendszerezésének. Az ehhez kötődő jelképrendszerben az állatok sajátos szimbolikus szereppel rendelkeznek, különösen a késő középkor kép megjelenítésein. A nyugati ikonográfia „Hét halálos bűn” ábrázolásain fő szerepet is betölthettek, mint például a német ikonográfiai típust követő szepességi szász Lőcse (Levoča) Szent Jakab-templomának 15. századi bűn-freskóján. Az előadás erre, az emberi bűnöket állatfigurákkal megjelenítő festményre fókuszál, ennek szemantikai, valamint a ciklusban érvényesülő szintaktikai vonatkozásait elemzi, kitérve a pragmatikai összefüggésekre is.

Maugli-történetek

A vadonban, állatok által felnevelt embergyerek története már az ókortól ismert toposz, amely különös jelentőséget kapott a felvilágosodás és a romantika időszakában, de még a 20. századi antiutópiák némelyikében is. A feldolgozások mindegyikére jellemző, hogy a fajok közötti kommunikáció lehetősége, a természet(esség) és a civilizáció ellentmondásai jelennek meg központi kérdésükként. Maugli, Tarzan, Dr. Doolittle, az állatokkal suttogók népszerű elemévé váltak a filmirodalomnak is. Előadásomban arra keresem a választ, hogy a különféle A dzsungel könyve adaptációkban (az 1942-es Korda Zoltán által jegyzettől az 1967-es, a Disney-stúdió által készítetten keresztül a 2016-os, a számítógépes animáció teljes eszköztárát felvonultató filmig) hogyan változik az emberi és állatszereplők jelhasználatának ábrázolása. Míg a legkorábbi filmben – bár a hangsúly természetesen az emberi viszonyokra helyeződik elsősorban – Maugli kommunikációjában nyomon követhető Korda törekvése az állati jelhasználat pontos rögzítésére, addig a későbbi változatokban – különösen a Disney által készítettekben – az antropomorfizáció a legjellegzetesebb formai megoldás.

Előadásom második felében azt próbálom feltérképezni, hogy az irodalmi és filmes alkotások mennyiben befolyásolják a napjainkban nagy port felvert, valós Maugli történetek pertraktálását a médiában, elsősorban a bulvársajtóban.

Szirmai Éva, Tóth Szergej, Újvári Edit (szerk.): A hatalom jelei, képei és terei. Jel-Kép-Tér sorozat 2. Szegedi Egyetemi Kiadó, Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged, 2016.

Tartalomjegyzék

MINTAOLDALAK

 Ismertetések/írások a könyvről

a)

LETÖLTHETŐ (PDF)
Könyv az önmagát megmutató hatalomról
Éljen a király!
Büky László recenziója

 b)

Ismertető:

“A magam őszinte véleménye: az utóbbi idők legjobb, legszebb magyarországi szemiotikai tanulmánykötete. Csak gratulálhatunk!

Voigt Vilmos”

 c)

Tér, hely, emlékezet: a narratív történetbefogadás kísérletei

(…)
Egy szinte hamvába holt kísérletként jelzem csupán azt a kézikönyvet, becenevén egyetemi tankönyvet, melyet a Szegedi Egyetemi Kiadó és a Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó jegyez A hatalom jelei, képei és terei címen. Kétségkívül kiadósabb értékelésre is érdemes, visszatérek még majd rá máskor, de ide azért kínálkozik, mert a Szirmai Éva, Tóth Szergej és Újvári Edit szerkesztette munka (Szeged, 2016) olyan szemiotikai szférákba invitál, melyek a hatalom zenei, oktatási, művészetpolitikai, nyilvánossági, történetkutatási, mitokulturális, ikonográfiai, temető- vagy városképi, nyelvi, valláspolitikai miliőibe kalauzolnak bennünket, s ahonnan az irodalom, filozófia, nyelv szemiotikai és történeti mezői, végtelenül izgalmas kilátói nyílnak a terek jelképi és a jelképek térbeli reprezentációinak szemléjére.

(…)

Lásd: A.Gergely András: KISEBBSÉGBEN: Mentális zsebcselek – história a történelem vége után. 2018. március 01.,
http://www.maszol.ro/index.php/kisebbsegben/93030-kisebbsegben-mentalis-zsebcselek-historia-a-tortenelem-vege-utan

 d)

Szöllősy Éva recenziója: Szirmai Éva – Tóth Szergej – Újvári Edit (szerk.): A hatalom jelei, képei és terei. In: Modern Nyelvoktatás. XXIII. évfolyam 2–3. szám, 2017. április–szeptember. 109–114.
LETÖLTHETŐ PDF

Ahogy azt a Hatalom jelei, képei és terei konferencia záróeseményén is bejelentettük, az előadások szerkesztett változatait a Jel-Kép-Tér sorozat önálló köteteként fogjuk megjelentetni. A tanulmányokat max. 30.000 karakter terjedelemben 2016. március 30-ig várjuk a jelkepter@jgypk.szte.hu címre.

A kötet várható bemutatása: 2016. november. Kívánatos lenne, ha írásukhoz jó minőségű képeket és/vagy fotókat is mellékelnének.
A tanulmányokat természetesen lektoráltatjuk és a formai, valamint technikai szerkesztés után korrektúrára elküldjük a szerzőknek.

Formai kérések

Lehetőség szerint semmiféle formázást (bekezdéseknél, felsorolásnál, képek szövegénél stb.) ne alkalmazzanak. Ugyancsak ne használjanak semmilyen kiemelést, CSUPA NAGYBETŰZÉST, aláhúzást vagy r i t k í t á s t. A szerkesztők törekvése szerint a kurzív szedés a tárgyalt nyelvi vagy egyéb fontos adat vagy címmegjelölésére szolgál. A kettős kiemelés (pl. „idézőjel és kurzív”) szintén kerülendő.
A tanulmányhoz mellékeljenek egy 1000-1200 karakteres rezümét magyarul és angolul.

A hivatkozás lehetséges jelzései

a) Szövegben: név, évszám, oldalszám (pl.: Szívós 2012: 35). Az Irodalomban a feloldás teljes formában történjen (pl.: Szívós Mihály 2012 A jeltől a kódig. Rendszeres szemiotika, Budapest, Loisir). Ha egy szerzőnek több, egy évben megjelent cikke van, a címszórészben a különbséget az évszám után a latin ábécé betűivel jelöljük, pl: Morris, Charles, 2005a. A jelelmélet megalapozása, in: Horányi Özséb, Szépe György (szerk.), A jel tudománya, Budapest, General Press, 39–71.)

b) Arab számmal jelölt lábjegyzetben, azon belül a hivatkozás formáját lásd: a hivatkozás jelzése a szövegben.

Fotók, ábrák, táblázatok, illusztrációk, rajzok, diagramok stb. esetén a főszövegben utaljanak a fotóra, képre, ábrára stb. (Ld. 1. kép). A képnek legyen száma, és amennyiben szükséges, címe is.

A nem wordben készült táblázatok esetén kérjük, hogy mellékelje az eredeti program munkalapját is.