Skip navigation

3.3. Az állatok játéka

Ki ne szeretett volna gyermekkorában játszótársnak beszélő papagájt? Esetleg éneklő kutyát? Netán van is cicája, kutyája, lova az olvasónak.

Ha igen, sok élménye lehet az állatok játékával kapcsolatban.

Az állatok viselkedésével foglalkozó tudomány az etológia, hazánk legismertebb etológusa Csányi Vilmos, korábban az ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoport alapítója és vezetője, akit az olvasók elsősorban a Bukfencről és Jeromosról (a szerző kutyáiról) szóló könyveiről ismerik  (http://hu.wikipedia.org/wiki/Csányi Vilmos).

Az állati viselkedés szabályozásában kétfajta információs rendszer összehangolt működése mutatható ki: genetikai memória és neutrális memória.

A fentiek értelmében viselkedési repertoárjuk is kétféle:

1. öröklött, megváltoztatása nagyon lassan, generációk sokaságán keresztül valósulhat csak meg,

2. a környezetben zajló folyamatokról tárol információkat, a veleszületett információkra épül rá az egyéni tapasztalatok alapján.

A játék az állatok esetében olyan viselkedési forma, amely kombinációs.

Az állatok viselkedését az érzékszervek információi befolyásolják legnagyobb mértékben. Észlelésük aktív folyamat, magatartásukat szabályozó ingerek nagy része az állat saját tevékenységéből fakad.

Tapasztalható, hogy az állatok közül az emlősök és a madarak játszanak. Vajon miért? Gyakorló játékokról vagy szociális játékokról van szó, esetleg mindkettőről.

A szociális játékoknak biológiai funkciója van, megtanulja pl. a kisoroszlán (hiéna, tigris, kutya), hogy a fajtárs mekkora harapást visel el (ún. gátolt harapás technikája), a kismajom a helyes nemi viselkedést, alkalmazkodik a többiekhez, megtalálja helyét a társas rangsorban.

Az emlősök esetében egyes állatok csak gyermekkorukban játszanak, mások egész életükben megőrzik játékosságukat (delfin, majom, kutya, minél inkább intelligens az állat, annál inkább jellemzi a felnőttkori játék, akár kicsinyeivel, akár kicsinyek nélkül is (felnőtt macskák is játszanak, ugranak a guruló papírgalacsin vagy golyó után).


1. kép Úgy-e mi jó barátok vagyunk?
(forrás: Sztanáné)


2. kép De ügyes vagy!
(forrás: Sztanáné)


3. kép De jó játék!
(forrás: Sztanáné)


4. kép Játsszunk kicsit
(forrás: Sztanáné)

A ragadozó állatokra főleg a vadászó játékok a jellemzőek (bújás, vetődés, lopakodás), a növényevőkre a futkározós, kergetőzős játékok (ló, elefánt), de minden esetben érvényesnek tűnik, hogy a fiatal állatok, illetve a nőstények játszanak többet.

Javasoljuk Csányi Vilmos (1985): Kis etológia II. és Ironikus Etológia című munkáinak és Szász Judit (2001): A játék szerepe az ember (és az állat) életében c. cikke tanulmányozását.

Borisz a magasugró

Cica