3.5. Winnicott a játékról
Donald Winnicott
Angol gyermekpszichológus, gyermekorvos, a csecsemőkori fejlődési rendellenességek mentális következményeivel foglalkozott.
Winnicott szerint a gyermeknek szüksége van az „elég jó anyára”, akinek segítségével önmagává válhat.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Donald_Winnicott
Az elég jó anya képes éreztetni szeretetét, kielégíti gyermeke szükségleteit, de majomszeretettel nem telepszik a gyermekre, hanem segíti az önállósodásban.
2. kép Kisbaba figyeli anyukáját
(forrás: Sztanáné)
3. kép Anya eltűnt.
(forrás: Sztanáné)
Az anya-gyermek kapcsolatra vonatkozóan megállapította, hogy a gyermek egészséges fejlődéséhez szükség van kettejük között egy ún. potencionális térre, melyben kialakul a gyermeknek az a képessége, hogy az anyával való összetartozás és az anyától való elkülönülés dialektikáját érzékelni tudja. Ebben a folyamatban játszik fontos szerepet az átmeneti tárgy.
Az átmeneti tárgy anyapótló szereppel bír, lehet egy kispárna, egy játékmackó, egy pelus, egy ujj, mellyel kapcsolatban kifejezi érzelmeit, szeretetét vagy dühét.
Az átmeneti tárgy nem csak egy tárgy, hanem szimbólum, mely az anyát jelenti, s melynek segítségével le tudja győzni félelmeit, ki tudja várni, amíg az anya visszatér hozzá.
Ezek a tárgyak különlegesek a gyermekek számára, kizárólagos tulajdonuk, melyen levezethetik érzelmeiket, indulataikat.
Átmeneti helyzetekben különösen jelentősek lehetnek, segíthetik a családban bekövetkezett változások elviselését, megkönnyíthetik az óvodai beszoktatást.
Az átmeneti tárgyak nem játékok, a gyermekek ezeket nem osztják meg, elvenni, megjavítani, kimosni nem szabad! – hacsak a gyermek nem kéri.