4.4. Szerepjáték

Szerepjátéknak azt a játéktevékenységet nevezzük, amelyben a gyermekek a látott szerepeket, tevékenységeket, a felnőttek közötti sajátos viszonylatokat sajátos játékkörülmények között újraalkotják.

1. kép Sütök-főzök
(forrás: Sztanáné)

2. kép  Építkezünk
(forrás: Sztanáné)

Ehhez képzeletük segítségével megalkotják azt a teret és játékeszközöket, amelyek segítségével a helyzetet rekonstruálják, átélik. Szoros kapcsolatban van a dramatikus játékokkal, azonban ezek témáját a mese, az irodalmi alkotások adják, forrásanyaga eltér a szorosabb értelemben vett szerepjátékoktól. (→ Dramatikus játék – drámajáték)  A szerepjáték a személyiségfejlődésben óvodás korban jelentős, megmarad a kisiskoláskor kedvenc játékaként is, de szerepe egyre csökken.

3. kép Piroska és a farkas
(forrás: Sztanáné)

Egy másik megfogalmazás szerint:

„ a szerepjáték a gyermeknek az a tevékenysége, amelyben a maga által (választott) elképzelt mintha helyzetben az önként felvett szerepet-szerepeket- igyekszik megeleveníteni az érzelmi szűrűjén át feldolgozott környezeti tapasztalatokra, benyomásokra támaszkodva.” (Kovács és Bakosi, 2005, 163)

4. kép Meggyógyítalak
(forrás: internet)

A gyermekek szerepjátékára jellemzőek a „mintha-helyzet”-ek : adott életkorban az élénk  gyermeki képzeleterő segítségével a gyermek sajátos játékhelyzeteket teremt, melyben tulajdonságokkal ruház fel különböző tárgyakat, szereplőket.

Óvodáskorra a gyermekek érzelmi „repertoárja” már képessé teszi őket arra, hogy mélyebben éljenek át egy-egy érzelmet. Ehhez kapcsolódóan alakítanak ki különböző szerepeket, annak megfelelően, hogy adott helyzetben milyen érzelmi töltettel kívánják felruházni a képzeletbeli vagy tényleges szereplőt (pl. szomorúnak, bátornak, lelkesnek, unottnak, csalódottnak stb.).

A két főbb jellemző mellett még számos fontos tényezővel találkozunk a szerepjátékot vizsgálva, mint: a képzelet, az érzelem, illetve a szerephez kapcsolódó társak, résztvevők jelenléte. (→A játék szerepe a személyiségfejlődésben)

A óvodáskori szerepjáték legjellemzőbb tulajdonsága, hogy adott folyamaton belül a gyermek kettős tudatállapotban van, ami annyit jelent, hogy ugyanazon időben képes teljes mértékben beleélni magát egy adott helyzetbe úgy, hogy közben pontosan tisztában van a valóságbéli jelenlétével.

5. kép Én is nyírom a füvet!
(forrás: Sztanáné)

6. kép Tündér vagyok
(forrás: Sztanáné)

A szerepjátéknak a tárgyalt jellemzőkön kívül nagyon fontos szerepe van a szociális kapcsolatok kialakulásában. Ez az a játéktípus, amelynek keretén belül a gyermekeknek a legtöbb alkalmuk nyílik arra, hogy a társas viselkedés különböző formáit gyakorolják, továbbá a szerepjáték során elsajátított szabályok és normák a további életük különböző színterein is útmutatóként szolgálhatnak.

„A szerepjáték jelentősége a szocializációs folyamatok erősödésében kifejezésre jut:

• a gyermekek közötti kapcsolatteremtő képességben,
• az együttes cselekvés képességében,

a közösségi magatartás formáinak alakulásában.” (Kovács és Bakosi, 2005,182)