6.1. Az óvodapedagógus és a játéktevékenység irányítása
A játék olyan komplex tevékenység, amelyet az óvodapedagógus tudatosan tud felhasználni nevelési céljainak eléréséhez. A játéktevékenység lehet spontán és az óvodapedagógus által tervezett, irányított. Fontos, hogy ne törekedjünk arra, hogy minden játéktevékenységet bevonjunk az irányított tevékenységek sorába, hagyjunk teret a gyermek szabad játékának.
1. kép Hogyan?
(forrás: internet)
Három éves kortól kezdve a gyermek igényli a felnőttel való együttes játékot, de fontos, hogy hagyjuk meg neki a kezdeményezés lehetőségét. A játékon belüli öntevékenység a legfőbb biztosíték arra, hogy az önfejlődés, önfejlesztés motívumait, képességeit, készségeit létrehozza a gyermek tevékenységrendszerében. A játéktevékenységhez szükséges feltételeket, eszközöket többségében azonban az óvodapedagógusnak kell biztosítani. Az élmény –amelyet a játék nyújt- rendkívüli jelentőséggel bír az életre való felkészítés szempontjából is. A különböző szituációk megteremtése az élmények nyújtása fontos része az óvodapedagógus módszertani eszköztárának. A játék mint az óvodáskorú gyermek alaptevékenysége rendkívüli fejlesztési lehetőséget teremt az óvodapedagógus számára. Pl. kezdeményezőképesség kibontakoztatása, önállóság, másik gyermek játékának tiszteletben tartása.
Az óvodapedagógus alapvető feladatai a játékkal kapcsolatban, hogy szükség esetén megfelelő motiváljon, olyan feltételeket biztosítson a játszó gyermek számára, amelyben megtalálja önmagát, élményekhez jut.
Az óvodapedagógusnak rendkívül fontos a szerepe abban a tekintetben, hogy a játéklehetőségeket az egyéni teljesítőképességhez szabja, a sikerélmény megszerzésének lehetőségét biztosítsa. A feltételek megteremtésével elérheti, hogy megismerje és fejlessze a gyermek képességeit.
Az óvodapedagógus feladata a gyerekekkel kapcsolatban
Az óvodapedagógus, gyermek kapcsolatának pozitív alakulását segítik a személyes beszélgetések, kellő érdeklődés a gyermek iránt, az együtt játszás élménye. Fontos a testközelség, - ha igényli a gyermek. Az óvodapedagógus viselkedése legyen természetes / halk, nyugodt szeretetteljes odafordulás. Értékelje folyamatosan a gyermek viselkedését pozitívumok erősítésével, dicsérettel. A gyermekek közötti konfliktusok megoldásában törekedjen arra, hogy lehetőleg a gyermekek találják meg a jó megoldást. Közös programokkal, ünnepekkel /születésnapok/ szerezzenek egymásnak örömet, csoport társaiknak, családnak, felnőtteknek, kisebb csoportoknak.
A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére:
- A gyermekek örömmel jönnek óvodába,
- szeretnek egymás és a felnőttek társaságában lenni,
- szeretnek együtt tevékenykedni, képesek a társaikkal, felnőttekkel a megfelelő együttműködésre,
- a közösségi feladatokban természetes módon, szívesen részt vállalnak, segítőkészek a felnőttekkel, az arra rászorulókkal,
- érzelmeiken mind jobban tudnak uralkodni, egymás igényeire tekintettel lenni,
- a gyerekek között mind kevesebb a konfliktus, azt képesek közösen megoldani, elfogadni az igazságot, a közösségi élet szabályait mind többet alkalmazzák.
Kurt Lewin kísérletének adaptációja (Módszerek c. oktatófilm) elérhető a következő linken: