4.6. Konstruáló játék

A játékfajták meghatározásánál vitatott kérdés, hogy a konstruáló játék mennyiben tekinthető önálló játékformának, és játék vagy munka a gyermek számára. Kapcsolatban van pl. a szerepjátékkal, a barkácsolással, mivel ezek a tevékenységek több alkotóelemet hordozhat magukban. Felmerül a kérdés, mennyire önálló, alkotó ez a játék, megfigyelhető-e benne, hogy a gyermek az alkotás öröméért hoz létre valamit, amit nem szeretne alárendelni semmilyen szerepnek. Képzeletében bizonyára megjelennek az egy-egy alkotáshoz tartozó szerepbeli történések, de ténylegesen nem éli meg azokat.  A létrehozott alkotások életkor szerint változhatnak. A hároméves gyermekeknél az építőelemek változtatás nélkül maradnak a játék folyamatában (pl. építőkockákat egymás mellé téve pályát alkot), addig az öt-hat évesek már a különféle eszközök önálló elkészítésére törekszenek (pl. saját bútorokat terveznek a maguk által készített kis házukba). A közösségben (társakkal együtt vagy azok közelében) végzett konstrukciós tevékenységek kedvezően hatnak az egyéni alkotások létrejöttére is.

Az építő és konstruáló játék óvodás korban a személyiség fejlődését meghatározó tevékenység. Az építőjátékok a szerepjátékok keretén belül bontakoznak ki a legteljesebben.

A konstruálás fejlődésének szakaszai óvodás korban átmenetet képeznek a játék és munka között. A nagycsoportban önállósodik ez a játék, és függetlenedik a szerepjátéktól. Jelentősége az óvodáskorral nem szűnik meg, sőt kisiskoláskorban egyre inkább felveszi a munka jegyeit.  A konstruálás kibontakozása a technikai nevelés keretében az iskoláskorra esik.