Skip navigation

2.2. Figyelem fajtái

Megkülönböztetünk szándékos, spontán, automatikus és kitartó figyelmet. Szándékos (akaratlagos) figyelem: amikor a figyelmi tevékenység tudatos mentális erőfeszítést igényel.  A szándékos figyelem 6-7 éves korban alakul ki, ami a tanulás egyik alapja. Ilyenkor még körülbelül 10-15 percig tudnak figyelni a gyerekek, ezért nagyon fontos, hogy minél játékosabb, tevékenységközpontúbb, innovatív eszközökkel, lehetőségekkel segített legyen a tanítási folyamat, melyek segítik a tanulók érdeklődésének, motivációjának fenntartását, növelését az adott téma iránt.

Spontán (akaratlan) figyelem:

„amikor a figyelem hirtelen, önkéntelenül egy ingerre irányul. A szokatlanul erős ingerek (erős fény, zaj), a szokatlan ingerek, mozgó tárgyak önkéntelen figyelmet váltanak ki. Az önkéntelen figyelem kisgyermek korban jelenik meg. „Pavlov „mi az?” reflexnek is nevezi az önkéntelen figyelmet és az új ingerekre automatikusan megjelenő feltétlen reflexfolyamatnak, tartja.”

Automatikus figyelem:

„Gyakorlás által alakul ki. Az automatikus figyelem segítségével, figyelmünket megosszuk és egyidejűleg más párhuzamosan folyó tevékenységet is, nyomon követünk. Ez inkább serdülő és felnőtt korra jellemző, hogy egyszerre két-három tevékenységre tudunk figyelni.”

Kitartó figyelem (éberség):

„A figyelemnek az a fajtája, amely hosszú ideig fennálló nagymértékű mentális erőfeszítést igényel. Ilyen figyelemre van szükségünk, például egy adott problémakör feltárásához, megértéséhez. A kitartó figyelem legnagyobb ellensége az idő, hiszen annak múlásával jelentősen csökken. A kitartó figyelmet befolyásolják motivációink, elvárásaink, érdeklődésünk, előzetes ismereteink és tapasztalataink egyaránt.” (3)