3. fejezet: Emlékezet

Az emlékezet olyan képesség, melynek feladata az információk, az élmények tárolása, megőrzése és előhívása. Az emlékezés folyamatának több fázisa van: kódolással, majd az információk tárolása, végül a felidézéssel (előhívás). Ebbinghaus foglalkozott elsőként az emlékezet kutatásával. Szavakból listákat készített és tanult meg, melyek segítségével az emlékezetének a teljesítményét kívánta növelni. Meghatározta eredményei alapján az úgynevezett felejtési görbét. Más tudósok kutatatásaikban az új információknak a régiekhez való hozzákapcsolódását vizsgálták, ezeknek az eredményeit az inger-válasz kategóriák segítségével értelmezték, és kísérleteik során általában ők is szavakból álló listák tanulását alkalmazták.

A német alaklélektani iskola képviselői (Geroge Mandler és Endel Tulving) a korábban megszerzett észleléskutatási eredményeket, az emlékezetkutatásban is megpróbálták alkalmazni, elsősorban a belső reprezentációkra fektették a hangsúlyt. Nagy-Britanniából indult ki, az az irányzat, melynek képviselője Frederic Charles Bartlett volt. Kutatásának eredményeit „Az emlékezés” című művében publikálta. Vizsgálatában a hangsúlyt az összetett, komplex ingeranyagokra helyezte. Kísérleteiben a megértésre tett erőfeszítést, az emlékezés folyamatában előforduló hibákat vizsgálta.

Az 50’- es években, a „kognitív forradalom” információfeldolgozási megközelítés nyert teret. (Baddeley, Eysenck, Anderson 2010)