2.3. A társadalmi érzékenyítés folyamata a rehabilitáció új, kettős irányú paradigmájában

Az a felfogás, ami a fogyatékos személyek vélt tehetetlenségére épült, mára a múlté. A fogyatékos személyek rehabilitációjáról a hangsúly a társadalom globális átalakítására tevődik át. (Könczei, 2009) A rehabilitáció új értelmezésében a rehabilitáció során kétirányú tevékenység folyik. Egyik a kliens-központú irány, amely a kliens helyzetének megváltoztatását jelenti. A másik irány a társadalom-központú irány, amely szűkebb értelemben a fogyatékos ember környezetének, tágabb értelemben a társadalomnak az átalakítását jelenti. A rehabilitáció feladata nem pusztán a kliens rehabilitálása, hanem a társadalom, a közeg rehabilitálása: megfelelő átalakítása. A rehabilitáció egyik alanya tehát a kliens: a rehabilitációs szolgáltatásokban részesülő, fogyatékossággal, vagy megváltozott munkaképességgel élő személy, másik alanya maga a társadalom, ami azáltal, hogy a fogyatékos ember befogadására adott állapotában képtelen, maga is rehabilitálásra szorul. (Bulyáki- Füzessy- Póti, 2007)