9.2.1. Sima Soma

Sima Soma

Kotroczó Anna meséje

Egyszer volt, hol nem volt, a Kerek Erdő közepén egy sün falu. A közösség lakói nagy békességben és boldogságban éltek, nem szűkölködtek semmiben.

Egy borús reggelen történt, hogy főhősünk megszületett. Hatalmas volt az öröm, a hír körbejárt a faluban, és csodájára jártak a régóta várt jövevénynek. Azonban örömük nem tartott sokáig, helyét a döbbenet vette át, mikor megpillantották, hogy az ifjú csupaszon, tüskék nélkül született. Életük hamar visszaállt a megszokott kerékvágásba, és a különös süniről mindenki próbált megfeledkezni.

Teltek a napok, hetek, hónapok, szépen cseperedett, de tüskéje egy se nőtt. Mindenki számára ő lett Sima Soma. Szülei nagy gonddal, féltéssel nevelgették. Óvták, védték mindentől. Sokszor inkább otthon hagyták, hiszen ő úgysem tud segíteni az élelemgyűjtögetésben, mert nincs tüskéje, melyre feltűzhetné zsákmányát. Szegény süni folyton úgy érezte, semmi haszna, közösségének nem teljes tagja. Minden nap sóvárogva nézte családját, mikor elindultak élelmet gyűjteni.

Sajnos cimborák terén sem volt túl sok szerencséje. Hiányosságai miatt nem tudott tüskepárbajozni társaival, mindig csak nézőként vehette ki részét a játékból. A sün ifjak egyéb mókáiba sem tudott bekapcsolódni, ilyen volt a minden ősszel megrendezésre kerülő „Ijesztgesd a kisebbet!”esemény. Kedves kinézete miatt alul maradt tüskés társaival szemben, csúfolták is miatta.

Egyik nap, mikor szülei szokásos almabeszerző útjukra indultak, Sima Soma is rászánta magát, hogy felfedezze a világot. Addig-addig mendegélt, amíg útjába nem került egy kerítés. A lécek túloldalán egy kisfiút vett észre, meg is lepődött, mert még nem találkozott embergyerekkel. Annyira rácsodálkozott a látottakra, hogy észre sem vette, mikor került a kerítés túloldalára. Hamarosan a fiú is megpillantotta, és hátrahőkölt meglepetésében.

- Hát, Te mi vagy?

- Mégis mi lennék? Sün!

- De, de, de… nincsenek is tüskéid, amik szúrnak és fenyegetőn meredeznek. Engem eddig minden sün csak megszúrt, barátságos közeledésemet így viszonozták.

- Én nem vagyok szokványos sün, ezért is hívnak Sima Somának, tüskétlen vagyok. Tudod én így születtem. Senki sem szeret igazán.

- Nekem pont emiatt tűnsz nagyon barátságosnak és szeretnivalónak. Én nem félek tőled. Szívesen megismernélek még jobban.

Ettől a naptól kezdve, főhősünk minden nap meglátogatta újdonsült barátját. Sokat játszottak és nevettek együtt. Ugyan a süninek továbbra sem nőttek ki a tüskéi, de egy baráttal gazdagabb lett, és ez az érzés gyökeret eresztett mindkettejük szívében.

Ezentúl, amikor Sima Soma útra kelt, kisütött a Nap Kerek Erdő fölött.