7.2. Tipikus hibák a fogyatékos személyekkel kapcsolatos fogalomhasználatban

Illyés Sándor (2000) felhívja a figyelmet arra, hogy a köznapi beszédben a fogyatékos ember megjelölésére gyakran használják a „fogyatékos” megnevezést. Gyakran halljuk például: „a fogyatékosokról való gondoskodás”, „a gyógypedagógia a fogyatékosokkal foglalkozik”, „a fogyatékosok éve a figyelmet a fogyatékosokra terelte” stb.

Sokan tehát az egyént kizárólag a fogyatékosságával jelölik, azzal azonosítják. A fogyatékosság, mint hiány, valami negatív jelentéstartalmú emberi tulajdonság, vagy mint másság hangsúlyozódik, és nem jelenik meg a kifejezésben maga az ember, aki e jelenség hordozója.

 Külföldön a szakmai és a hivatalos nyelv már nem a „fogyatékos” megjelölést, hanem a „fogyatékos emberek”, „fogyatékos személyek”, „emberek fogyatékossággal”, „fogyatékossággal élő emberek” elnevezéseket használja. Hangsúlyozzuk tehát, hogy a jelző után mindig alkalmazzunk főnevet a fogyatékos személy megnevezésében, amint ezt az előző mondat példái is mutatják a kifejezéseket jelzős szerkezetben ajánlott használni (Illyés, 2000).

Az utóbbi években hazánkban is erőteljes ez a törekvés, így a tudatos és  tudományos szakmai nyelvhasználatban a fent jelzett hiba már nem jelenik meg.

Másik leggyakoribb probléma a fogyatékosság betegséggel való azonosítása. Igen gyakori, hogy a fogyatékos embert betegként titulálják és így is viszonyulnak hozzá. Tudjuk, hogy a medikális szemléletmód korszerűtlen megközelítés, de a közbeszédben még erőteljesen jelen van.  

Könczei György ráirányítja a figyelmet arra, hogy egyes társadalmakban még napjainkban is jelen van az ún. morális modell, amely megbélyegez, domináns eleme a fogyatékos ember alacsonyabbrendűsége, amelyben a fogyatékosság stigma és az egyén problémája. Ebből következik a nem megfelelő társadalmi megközelítés, korszerűtlen szemléletből adódó helytelen cselekvés és szóhasználat. Példaként említi:

„– a fogyatékosok – mint szóhasználat,

– a „mitőlünk” leválasztott, a fogyatékossággal meghatározott egy alávetett, alacsonyabb rendű körre utal;

– a fogyatékos ember, mint ellátott;

– a fogyatékos ember, aki retardált;

– a fogyatékos ember, mint gondozott;

– a fogyatékos ember, akinek segíteni kell, akihez le kell hajolni, aki nem áll meg magában, mert eldől,

– akit mindezért felebaráti szeretetből, karitativitással kell támogatni – és így tovább.”

(Könczei és Hernádi, 2011.6.o.)