Skip navigation

5.2. A népmese és a műmese alkalmazása az érzékenyítő foglalkozásokon

A mesék jótékony hatása vitathatatlan. Lélektani hatásuk révén segítik a feszültség és a szorongás oldását, tudásközvetítő eszközként gyarapítják a kisgyermekek ismereteit, gazdagítják a világról alkotott képüket. Közösséget formálnak, és megtartják azt. Észrevétlenül segítik az olvasási- és szövegértési készséget, az önálló tanulás képességét, az érzelmi intelligenciát, a képzeletet és a fantáziát, a belső és külső világokban való eligazodást, az erkölcsi értékrend megszilárdítását, a női és férfiszerepek tisztázását, az élet és halál kérdéseivel való bátor szembenézést. (Boldizsár, 2010)

Mesehallgatás közben a mesét hallgató gyermekeken, felnőtteken megfigyelhető egy különös állapot, amelyet a hipnóziskutatók történethallgatási transznak (intenzív fókuszált figyelemnek) neveznek. Az állapot legfőbb jellemzője, hogy a transzban lévő személy miközben fizikailag nyugodt és mozdulatlan, mentálisan aktív, erősen koncentrált és éber. A külső képek helyett a belső képek kerülnek előtérbe, miközben a viselkedés is megváltozik: csökkennek például a feszültségek és a szorongások, növekszik az életerő és az életkedv. A történethallgatási transzban hallott és átélt történetek a tudattalanban raktározódnak el, s csak akkor aktivizálódnak, amikor szükség van rájuk. (Boldizsár, 2010)

Mesehallgatás az óvodában (saját felvétel)

Video

Egy óvodai érzékenyítő foglalkozás részletét láthatja a következő felvételen. Azonosítsa a mesét hallgató gyermekeken a történethallgatási transz jellemzőit!

A műmese a népmese műfaji törvényszerűségeit követve jön létre, közöttük nem kronológiai rend, hanem korrelatív viszony feltételezhető, hasonlóságaik és különbségeik megtalálásával felmutatható a mesetradíció továbbélése az irodalomban. (Lovász, 2006)

A fogyatékosság, mint társadalmi jelenség minden korban létezett, ezért természetesen a népmesékben is gyakorta előforduló elem.

Feladat

  1. Válasszon ki a következő népmesék közül hármat! Olvassa el, majd gondolja át, milyen képet közvetít a mese a fogyatékosságról, a fogyatékos személyekről!

  2. Döntse el, hogy a lejjebb megadott szempontok alapján alkalmasak lennének-e az olvasott mesék az óvodás gyermekek érzékenyítésére! Elemzési szempontok:
  • Mely korosztálynak szól a mese?
  • Alkalmas-e az adott mese hossza az óvodás korosztály számára?
  • Igazodik-e az adott mese nyelvezete az óvodások nyelvi fejlettségéhez?
  • Tükrözi-e a mese a fogyatékosságról kialakítandó kívánatos attitűdöket?

Süketek városa

A süket, a vak és a kopasz

A vakok és az elefánt

A vak és a tej

Három pösze lány

Csonka és sánta pajtás

A néma szultánkisasszony

A három bolond lány

A fogyatékosság elfogadásának elősegítése érdekében feldolgozásra ajánlott mesék a műmesék csoportjába sorolhatók. A műmesék több olyan sajátossággal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik, hogy tartalmukban megjelenjen a fogyatékosság témaköre. Boldizsár Ildikó (2010) által összegyűjtött műmesei jellemzők nyomán válogattuk ki azon sajátosságokat, amelyek a műmesék tartalmi és szerkezeti elemei alapján megerősítik a műmesék társadalmi érzékenyítésben megjelenő létjogosultságát:

  1. Szerkezetük rugalmasabban alakítható, nem olyan stabil szerkesztéssel dolgoznak, mint a népmesék.
  2. Igazodnak a befogadó világképéhez, nyelvi szintjéhez, pedagógiai szempontokhoz.
  3. Életkori sajátosságokban gondolkodnak, a gyermekek intellektuális képességeihez igazítják a történetet.
  4. Nem kötődnek szorosan rítusokhoz, hiedelmekhez.
  5. Hétköznapi emberek, játéktárgyak, állatok, pajtások jelennek meg a történetekben.
  6. Hétköznapi helyszíneken nem kalandok, hanem események történnek.
  7. Célzottan gyermekeknek szánt alkotások.
  8. A történetek a gyerekek valóságos életéből indulnak ki.