Összefoglalás

A fejezet, amely széleskörű magyar és idegen nyelvű mesegyűjteményt kínál az érzékenyítéshez, tartalmi összefoglaló helyett rendhagyó módon záruljon egy édesanya gondolataival, aki egy könyvajánló blog mellé a következőket jegyezte le:

„Mivel lehetőségem van a könyvajánló mögül egy kicsit pusztán szülőként is „kikukucskálni”, és szólni, hadd tegyem most meg! Négy és fél éves a kisfiam, és egyáltalán nem rajong a versekért. Számomra meglepő módon mégis, hosszú hetekig a Lili volt az egyik visszatérő olvasmánya. Első alkalommal egymás után ötször is el kellett olvasnom neki és mindig sokáig ízlelgette.  Az élményt. Az első rácsodálkozást némi lecsendesedés követte, majd néhány nap múlva egyszer csak elkezdett sokat kérdezgetni, főleg általánosságban a veleszületett betegségekről, betegségről. Izgatta, érdekelte, a téma, a kicsi sejtekben kódolt tulajdonságok, ajándékok és hibák, és talán egy kicsit félt is. Ezt utóbb abból értettem meg, hogy hetek múlva rákérdezett arra, hogy ugye az ő húga nem lesz ilyen „más” (nos, azonosult a történet mesélőjével, ez kétségtelen). A megnyugtató válasz után ismét sokat lapozgattuk a könyvet, és most már tudott azonosulni – miután a saját félelmeit levetkőzte, feldolgozta – nemcsak magával a narrátorral, hanem az üzenetével, értékrendjével is, majd többször, és határozottan elhatárolta magát a Lilitől elforduló, őt megvető, vagy tőle félő arctalan tömegtől. „Én nem félek tőle, anya! Én nem fogok elfordulni, anya!”

Nos, ezek után mondja valaki, hogy a tolerancia nem tanulható!” (Szabó-Tasi Katalin) https://konyvmutatvanyosok.wordpress.com/2012/11/14/3011/