Skip navigation

4.1. A biblioterápia fogalma, célja, alkalmazásának területei

A könyvek ablakot nyitnak a gyermekek számára, melyen keresztül kívülről láthatják mások tapasztalatait és át tudják élni azokat. A könyvek tükrök, melyek lehetővé teszik, hogy az olvasók gondolkozva nézzék magukat. (Prater és Dyches, 2000)

Amikor célzottan válogatunk olvasmányokat, hogy felhasználjuk azokat a segítő, fejlesztő munkában és pszichológiai problémák kezelésében, illetve megelőzésében, a biblioterápia (irodalomterápia) módszerét alkalmazzuk. Az irodalomterápia általános személyiségfejlesztésre irányuló, a művészetterápiák közé tartozó interdiszciplináris terápiás módszer. Célja igen változatos lehet. E célok a mentális problémák gyógyítása, a személyiségfejlesztés, az önismeret, szociális képességek fejlesztése, a közösségépítés témakörein belül mozognak.

Bartos Éva (1984) a biblioterápiának három fontos alkalmazási területét említi:

  1. Intézményen belüli biblioterápia, amely során a betegek ismeretterjesztő irodalmat olvasnak, és feldolgozásukban orvosi segítséget kapnak.
  2. Klinikai biblioterápia, melynek keretében a betegek szépirodalmi műveket olvasnak egy csoport emocionális vagy viselkedési problémával küszködő páciens körében.
  3. Fejlesztő biblioterápia.

A fejlesztő biblioterápia leginkább az önismeret fejlesztésére szolgál, ezen kívül a normális fejlődést, az önmegvalósítást segíti. A fejlesztő biblioterápia beavatkozási szintjei:

  1. Intellektuális szint: Gondolkodásra ösztönzi az egyént, hogy saját helyzetét reálisan lássa, és problémájára alternatív megoldásokat találjon. Ennek köszönhetően kiszélesedhet a foglalkozáson részt vevők érdeklődési köre.
  2. Szociális szint: A tudatosságot és a szociális érzékenységet növeli az által, hogy az egyén más helyzetébe tudja képzelni magát.
  3. Viselkedés szintje: Elősegíti, hogy az egyén legalább képzeletben kísérletezzen különböző viselkedésmódokkal és úgy nyerjen tapasztalatokat, hogy közben nem sérül meg.
  4. Emocionális szint: Lényege, hogy a valódi élmény kockázatától mentesül a résztvevő. (Bartos, 1989)