6.1. A fogyatékosság, mint alapfogalom

A fogyatékosság alapvető és régi szakmai fogalom, jelentéstartalma azonban nem állandó és nem egységes. Könczei György és Hernádi Ilona e folyamatos változásról így fogalmazott: „Szakirodalmi közhelynek tekinthető, hogy a fogyatékosság (disability) az egyik leginkább

átalakult,  legtöbbet  változott  társadalomtudományi  fogalommá  vált  az  utóbbi  év-tizedekben.Meghatározásának szükségessége és egyben  nehézsége is  számtalanszor megfogalmazódott már.

A preferált jelentéstartalmak nemcsak a tartalmi kontextus változásaitól, hanem attól is erősen függenek,hogy az országok közötti térben, az országok fölöttiekben, vagy akár az egyes országokon belül a gazdasági és a jogi szabályozásban, a   mozgalmi  tevékenység  során,  a  tudományos  diskurzusban  éppen  milyen céllal, milyen célra konstruálják meg a kategóriát” (Könczei és Hernádi, 2011. 2-3.o.)

Elmondhatjuk, hogy ma még Magyarországon a különböző tudományterületek más-más megközelítésből értelmezik a fogyatékosság kifejezés tartalmát, nem terjedt el széles körben a holisztikus gondolkodás a fogyatékos személyekkel kapcsolatban. A fogyatékosság jelentéstartalmát az ember testi, idegrendszeri, lelki, cselekvésbeli vagy szociális tulajdonságai területén lehet meghatározni. A fogyatékosság kifejezést a gyógypedagógia alapfogalmaként használja Illyés Sándor. A szerző szerint pedagógiai értelemben a fogyatékosság jelöli meg azt a tulajdonságot vagy tulajdonságcsoportot, amely rászorulttá teszi az egyént a gyógypedagógiai ellátására, a különleges gondozásra. A fogyatékosság ezek közül vonatkozhat egy tulajdonságterületre, egy területen belül egy vagy több tulajdonságra, de vonatkozhat több területre és több területen több különböző tulajdonságra is (Illyés, 2000).

A fogyatékosság fogalmának legáltalánosabb jelentéstartalma a biológiai állapot megváltozása, a testi, idegrendszeri tulajdonságterületek körében fennálló visszafordíthatatlan sérülés, károsodás, defektus. Például az „érzékszervi fogyatékosság” megjelölés közvetlenül csak a hallószerv vagy a látószerv károsodására utal, ezenkívül azonban magába foglalhatja a lelki és a cselekvésbeli tulajdonságok módosulását, valamint azokat a tulajdonságokat is, amelyek a környezet megítélése szerint együtt járnak az érzékszervi fogyatékossággal.