5.1. A mese fogalma

A mese szövegvilágát vizsgálva felsorolhatók a mese jellemzői, de mindenre kiterjedő, átfogó mesedefiníció eddig még nem született. Lovász azt javasolja, hogy a különböző szempontú (filozófiai, antropológiai, néprajti, stb.) mese elméletek mindegyikét fogadjuk el érvényes definícióként, melyek részben fedik, részben pedig kiegészítik egymást. Ezzel a szemlélettel megőrizzük a mesevilág sokszínűségét.

Amikor egy ismeretterjesztő szöveget olvasunk, mérlegeljük annak kijelentéseit, van-e megfelelés az állítás igazságtartalma és a valóság között. Ezzel ellentétben, amikor mesét olvasunk, akkor annak kijelentései minden esetben érvényesek, és igazak. A mese privilégiuma, hogy az igazságfogalma vitathatatlan. A mese a szerző és az olvasó számára egyaránt kaland. Akár a meseolvasó, akár a mesehallgató továbbírhatja, tovább gondolhatja a történetet, így válik varázslatossá az egyéni útkeresés a mesében. Amikor belépünk a mesék világába, számtalan világ nyílik meg előttünk. A meséket nem szabad másképpen, mint naiv, gyermeki szemmel néznünk, a csodákban hinnünk kell. (Lovász, 2006)