4.2.1. Hybertson kritériumrendszere

Egy szerző üzenetének, stílusának eredményeként a gyermekek történetekbe vonódása során fejlődhet empatikus készségük. Hybertson két modellje közül az egyik a fogyatékosságról írott tájékoztató kiadványok értékelését szolgálja, míg a másik olyan fikciók, mesék, reális, családi történetek értékelésére szolgál, amelyekben fogyatékos személy szerepel.

Hybertson (1982) olyan kritériumrendszert kínál számunkra, amelynek a fogyatékos személyt szerepeltető történeteknek érdemes megfelelniük. Ezt a kritériumsort segítségül hívhatjuk, hogy az érzékenyítés során mely könyvet, mesét, történetet válasszuk ki feldolgozásra a célcsoport számára.

1. A fogyatékos személy karakterének jelentős szerepet kell játszania a kibontakozó történetben. Ez a szereplő nem lehet egyszerűen csak jelképes karakter.
2. A fogyatékos személy főszereplője, és mellékszereplője is lehet a történetnek.
3. A fogyatékos szereplőknek jól kidolgozott karaktereknek kell lenniük. Az olvasók beszélgetéseiken, tevékenységeiken, gondolataikon és a másokkal folytatott interakcióikon keresztül ismerik meg őket.
4. Minden szereplő erősségeit, gyengeségeit a szerző alkotja meg. A fogyatékos szereplők egyik gyenge pontja a fogyatékos állapotuk.
5. Valamennyi szereplőnek, beleértve a fogyatékos szereplőket is, döntéseket kell hozniuk saját szerepükben, és felelősséget kell vállalniuk, a cselekmény előre haladtával együtt kell élniük saját döntéseikkel.
6. A szerzőnek megfelelően kell alkalmaznia a terminológiát, bemutatni az attitűdöt, ami megfelel az adott történelmi kornak, az adott környezetnek, amelyben a történet játszódik. (Pl. egy tanulási zavarral küzdő gyermek nem megy a kutatóközpontba egy 16. század korabeli novellában.)

(Hybertson, 1982)

A gyermekirodalom értékelésekor mérlegelni kell az információk pontosságát, és azok megfelelőségét (a korcsoport szempontjából). Hybertson ezt a szempontsort bővíti, amikor hét pontban leírja a fogyatékossággal kapcsolatos érzékenyítés (figyelem felhívás) céljából íródott információközlő könyvek értékelésének kritériumait:

1. Az orvosi ismereteknek pontosaknak kell lenniük.
2. A terminológiát helyesen kell használni, a szókincsnek meg kell felelnie a gyermekcsoport nyelvi szintjének, akinek a szöveg értelmezését szánták.
3. Illusztrációkkal bővíthető a szöveg, de azok ne legyenek sértőek.
4. A tájékoztató szövegnek úgy kell megmagyarázni a fogyatékosság természetét, hogy az ne váltson ki az olvasóból félelmet, előítéletet, érzelmileg ne legyen túlterhelő. Nem szánalmat kell generálnia, hanem empátiát.
5. A szövegnek olyan tréning programokat, rehabilitációs programokat, orvosi ellátást kell bemutatnia, ami a valóságban elérhető. A végső javulást ígérő hamis reménykeltést kerülni kell.
6. A családon belüli fogyatékos állapottal kapcsolatos érzelmi reakciókat őszintén kell bemutatni. A harag, a frusztráció, a bűntudat, a szánalom, a hárítás, az elutasítás, az elfogadás mind normális reakciónak számít.
7. A figyelemfelkeltő és tájékoztató könyveknek meg kell hagyniuk az olvasót annál a szemléletnél, miszerint a fogyatékos személy önálló személyiség, aki a korlátai ellenére fejleszteni tudja erősségeit, és megfelelő mértékben hozzá tud járulni családja és a társadalom működéséhez.

(Hybertson, 1982)