9.2.2. Röfi a háromlábú vak kismalac

Röfi a háromlábú vak kismalac

Farkas-Csamangó Petra meséje

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy nagyon pici országban egy nagyon pici falu, ahol egy kedves kistanyán élt egy gazda és egy gazdasszony.

A gazda és a gazdasszony fáradhatatlanul dolgoztak ezen a kistanyán éjjel-nappal. Állatokat tenyésztettek és növényeket termesztettek. Nyugalmasan és békében éldegéltek, mint a hétköznapi parasztok. Nem is róluk szól a mesém, hanem ennek a tanyának egy különleges lakójáról Röfiről.

Röfi egy napsütötte őszi reggelen született 12 testvérével. A kismalackát, amikor meglátta a gazdasszony elszörnyedt, mert vakon és csak három lábbal született. Első gondolata az volt, hogy elpusztítja ezt a rondaságot, de ahogy jobban megfigyelte a kis háromlábút észrevette, hogy nagyon is egészséges a kis testi fogyatékosságai ellenére. Ő röfögött és vonított a leghangosabban a malackák közül, így a gazdasszony elnevezte Röfinek.

Röfi nagyon vidám és barátságos állatka volt, viszont nehéz dolga volt a testvéreivel, mert minden játékból kihagyták. Mivel a három lábán csak bicegett és látni sem látott nem tudott velük szaladgálni, fogócskázni, ezért Röfi magányosnak érezte magát. Olykor- olykor csak üldögélt a disznóól egyik sarkában és szomorúan lógatta az orrát azon gondolkodva, hogy miért lett más, mint a testvérei, miért nem születhetett ő is normálisnak? Ekkor még nem tudta, hogy a hallása és szaglása sokkal fejlettebb a többiekénél.

Egy éjszaka, amikor mindenki nyugovóra tért a kis háromlábú furcsa neszt hallott a tyúkól felől. A hangokból rájött, hogy nem emberi lépteket hall, hanem egy idegen állat mocorgását. Hangosan elkezdett röfögni, mert érezte, hogy valami rossz történik. A nagy vonításra felkelt a gazda és kirohant az ólokhoz, ahol egy rókát látott eliszkolni. A gazda nem értette, hogy miért vonított annyira Röfi, de Röfi mamája rájött, hogy a kismalac különleges képességekkel rendelkezik és megmentette a tyúkokat a rókavésztől.

Ettől az éjszakától kezdve a kismalac maga is rájött, hogy más, mint a testvérei és a hallására és szaglására támaszkodva még ha bicegve is, de már könnyen tájékozódott a baromfi udvarban és nem ment neki senkinek és semminek.

Röfi élete viszont akkor változott meg igazán, amikor megismerkedett Felhővel a kisbáránnyal. Felhőt nem zavarta, hogy a malac biceg és nem lát, mert ennek ellenére egy kedves és jókedvű állatka volt. Röfi és Felhő innentől kezdve majdnem minden percüket együtt töltötték és sokat nevetgéltek, játszottak.

Három hónappal később a rókavész megismétlődött. A gazda ismét kirohant a nagy vonításra, melyet Röfi csapott és ismét látta eliszkolnia a rókát. Ekkor felismerte, hogy a kismalac mentette meg a tyúkokat a vörös bundástól, így a háromlábú lett a baromfiudvar védelmezője. A kis röfögő testvérei először irigykedtek, majd beismerték, hogy Röfinek sokkal több jó tulajdonsága van, mint hibája.

Röfi azóta is boldogan él testvéreivel, barátjával, Felhővel, és a többi állattal a kis tanyán, ahol a háromlábú vak kismalac esete után minden állat elismerte, hogy nem szabad külsőségek alapján ítélni és nem a hibákat kell keresni másokban, hanem a jó tulajdonságokat!