1.2. Generációs elméletek

Generációs elméletekkel a szakirodalomban gyakran találkozhatunk, azonban az ezredforduló után ezek az elméletek új kategóriákkal bővültek az IKT eszközök terjedésével. Mark Prensky (2001) a társadalmi generációkat két kategóriára bontotta, digitális bevándorlókra és digitális bennszülöttekre. Digitális bennszülötteknek nevezte azokat, akik beleszülettek a technológiák világába, akik felnőtt korukban ismerkedtek meg ezekkel az eszközökkel, azokat pedig digitális bevándorlóknak nevezte. A két generáció között jelentős különbségeket feltételezett, miszerint a bennszülöttek szakítottak az addigi hagyományos lineáris gondolkodásmóddal, s inkább a hipertextes gondolkodást részesítik előnyben. Feltételezésük szerint a digitális bennszülöttek gondolkodásukban egyik gondolatról ugranak egy másikra, mint az interneten található hipertextes szövegekben, felületeken a linkek. Ezek a gondolati linkek lehetnek emlékek, tapasztalatok, képek, rövidebb szövegek, egy új információ, melyek a gyermekek figyelmét egy új, más természetű elemre irányítják. Elgondolásuk alapján ez által egy olyan átkapcsolás jön létre a gyermekek gondolatmentében, amelyet a külső szemlélő (pedagógus) csak ritkán tud követni, s gyakran figyelmetlenségnek, csapongásnak gondolja. (Lénárd, 2015)

Howe és Strauss (2000) az életkorok alapján különböztettek meg öt generációt. A Veteránok (1925-45 között születtek) idős korukban találkoztak az internettel. A Baby-bumm generáció (1946-64 között születtek), akik felnőtt korukban találkoztak az internettel. Az X generáció (1965-79 között születtek), akik nagykamaszként, ifjúkorban ismerkedtek meg a nettel, s így már az a munkavégzésükbe is beépülhetett. Az Y generáció (1980-95 között születtek) gyerekkorában már jelen volt a net, így már a játékok világa is beépülhetett az életükbe; valamint a Z generáció (1996-) amely az a nemzedék, akik sosem éltek olyan társadalomban ahol nincsen internet. Ezt a generációs elméletét folytatva, a Z generáció tagjai 2004-es születésűekkel lezáródik, és őket követi az A (alfa) generáció, a jelenlegi óvodások, kisiskolások, akik 2005 után születtek.

Ha e két generációs elméletet összevetjük, akkor a Veteránok, a Baby-bumm-, és az Y generációk a digitális bevándorlók, az 1980 után születtek, az Y, Z és Alfa generációk pedig a digitális bennszülöttek. Oblinger és Oblinger (2005) hangsúlyozza, hogy a digitális bennszülöttekhez tartozó diákok más tanulási motivációval, - stratégiával rendelkeznek, mint a digitális bevándorlók. Véleményük szerint, ezen generáció tagjai intuitív vizuális kommunikátorok, akik szeretik az interaktivitást, a gyors ütemet, akik számára kényelmesebb a vizualitás, a látvány, mint a szöveg, s akik párhuzamosan több dologgal is foglalkoznak egyszerre. Életükben hangsúlyos szerepet tölt be a virtuális kommunikáció, a virtuális közösségek. (lásd: 1. sz. táblázat)

1.sz. táblázat: Digitális bennszülöttek - digitális bevándorlók
forrás: Jukes és Doraj, 2006 alapján Bessenyei 2010,  26. o.

Ezeknek a generációs elméleteknek is számos kritikája fogalmazódott meg az elmúlt években, melyek főleg azt hangsúlyozták, hogy nem csak a születés időpontja határozza meg az egyén internettel való találkozását, hanem a szociokulturális-, gazdasági háttere, földrajzi elhelyezkedése, egy adott térség fejlettsége. (Lénárd, 2015) Z. Karvalics (2013) szintén elveti a beleszültetés elsődleges feltételét. Úgy véli, hogy még a „bennszülöttek” számára is szükséges a környezet „beavatási rítusa”, hogy képesek legyenek megfelelni az információs társadalom elvárásainak.