7.1. Az oktatási módszerek változása
A pedagógusok gyakorlati munkájában fontos szerepet játszik az oktatási és nevelési céljaihoz, a csoport összetételéhez és a pedagógus személyiségéhez igazodó módszerek kiválasztása, alkalmazása. Falus Iván (2006) az oktatási módszereket három kategóriába sorolja: (1) klasszikus módszerek (2) interaktív módszerek (3) és újgenerációs módszerek.
A klasszikus módszerek közé tartozik a tanári bemutatás, a tanári magyarázat, a megbeszélés, szemléltetés, a tanári számonkérés, értékelés, a frontális osztálymunka és az egyéni munka. Ezek a módszerek a tradicionális tanulási környezet alapvető módszerei, melyeket jelenleg is alkalmazzák a pedagógusok a tanulás-tanítás folyamatában, s főleg az egyén tudását erősítik.
Az interaktív módszerek alkalmazása során már előtértbe kerülnek a tanulói együttműködésen alapuló módszerek, például a páros és csoportmunka, a tanulói kiselőadások, ezek közös értékelése, valamint a vita-alpú tanítási módszer és a játékos tanítási módszer. Ezek a módszerek a közösségi tanulást által megszerzett tudást erősítik.
Az újgenerációs módszerek közé tartoznak a projekt módszer, a kooperatív módszerek és a számítógépes módszerek, internet, multimédia. E módszerek alkalmazásakor hangsúlyos az együttműködésen alapuló alkalmazás képes tudás megszerzése.
Az újgenerációs módszerek által a tanári és tanulói szerepek megváltoznak, átalakulnak. (lásd: 1. sz. táblázat)
- sz. táblázat: Tanulás ma és holnap
(forrás: Hodgins, 2000, alapján Bíró, 2014)