Skip navigation

6.1. Az IKT alkalmazásának feltételei

Az IKT jelentős mértékben megjelent a hazai gyakorlatban is, így a pedagógusképzésben is. Az egyes intézmények között egyenetlenségek tapasztalhatóak az eszközök kezelése és azok innovatív alkalmazásában. (Falus, 2010) Ez azért probléma, mert a tanárok számára megállapított kompetenciák között szerepel a digitális kompetencia. Így digitálisan kompetens pedagógus az, aki az IKT-t hatékonyan alkalmazza a különböző oktatási tevékenységeiben, valamint a saját szakmai fejlődésében egyaránt. Az IKT sikeres alkalmazása nem valósulhat meg a pedagógusok megfelelő motiváltsága és felkészítése nélkül. A Tanárok és Oktatók, 2009. június 24-ei ülésén megállapították, hogy a pedagógusok sikeres IKT alkalmazásához elengedhetetlenek a következő feltételek:

- az IKT-val szemben pozitív attitűd kialakítása,

- az alap-, és továbbképzésekben az IKT-val kapcsolatos ismeretek, felkészültség biztosítása,

- a technikai ismereteken túl az IKT alkalmazásával együtt járó korszerű pedagógiai szemlélet kialakítása (egyéni és kooperatív tanulás),

- az IKT alkalmazásának kreatív és innovatív megvalósulása a pedagógusképzésben,

- az egyéni tanulás szerves részét képezze az IKT. (Falus, 2010)

Hazánkban az IKT oktatási integráció a pedagógus egyéni döntésén alapul. Hazai sajátosság, hogy az IKT-val segített oktatás, elsősorban a pedagógus továbbképzések nyújtotta ismeretek által terjedhet el. Annak ellenére, hogy alapképzésből kikerült pedagógusok már digitális bennszülötteknek tekinthetők, így rendelkez(het)nek azokkal a készségekkel, képességekkel amelyekkel ezeket az eszközöket használni tudják, azonban a pedagógiai, módszertani alkalmazás gyakorlására kevés lehetőségük van. (Lakatosné, 2010)

Az informatikai kompetenciák megszerzésére jelenleg három lehetőség kínálkozik a tanári mesterképzésben:

  1. Nem építik be a tananyagba kötelezően és tiszta profillal ezeket az ismereteket, hanem a neveléstudományi tanszék munkatársai oktatják egy pedagógiai stúdium keretén belül. A megfelelő eszközpark nem minden esetben biztosított.
  2. Önálló oktatási-informatika tantárgy bevezetése, amelyet az informatika kar koordinál, így az oktató személye magasan képzett informatikus, programozó, megfelelő infrastrukturális háttérrel, de gyakran szakpedagógiai ismeretek nem rendelkeznek.
  3. A szakmódszertan mintáját követve, az alapképzést nyújtó karon folyik ez a jellegű képzés. (Lakatosné, 2010)

A pedagógiai kultúrájában fejlett és a közoktatás innovációjában sikeres országok közül (Finnország, Nagy Britannia, Hollandia, Németország) kötelező tantárgy a számítógéppel segített tanítás és tanulás, amelyet külön erre a célra szervezett tanszék, vagy csoport oktat, a megfelelő eszközparkkal rendelkező laborokban. (Fehér, 2007 idézi Lakatosné és Kárpáti 2009)

Virányi (2011) az informatikai és az IKT tanítását vizsgálata a hazai gyógypedagógus képző intézményekben a tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányon. Kutatásában megállapította, hogy a Bologna rendszerű BA képzésekben mind a négy képzőhely képzési tevében szerepel valamilyen szempontból az informatikával és / vagy az IKT-val foglalkozó kurzus. A SZTE és a NYME képzési programjában egy-egy kötelezően választható kurzus, a KE 2 kötelező-, és 2 kötelezően választható kurzus, a Bárczi pedig 1 kötelező, 1 kötelezően választható és 4 szabadon választható kurzust biztosítanak a hallgatók számára. A mesterképzési programok nem tartalmaznak ilyen jellegű ismereteket nyújtó képzést.