Skip navigation

3.1. Tanuláselméletek

A tanulás, a tanulásról alkotott nézetek a történelem során folyamatosan változtak, a mai napig is változnak, mindig az adott kor tudományos, társadalmi és kulturális hatására alakultak. Az ókorban és a középkorban a tanulás a meglévő ismeretek elsajátítása volt. A 17-18. században az érzékszervek által befogadott információk értelmezésére helyezték a hangsúlyt az empirizmus ismeretelmélet követői. Erre épült Comenius szemléltetésen alapuló szenzualista pedagógiája. A 20. században a behaviorista tanulásfelfogás mindent az inger és válasz kölcsönhatására vezetett vissza.  A tanulást a kondicionálások sorozataként értelmezték. Képviselői (Wattson) szerint az optimális tanuláshoz elegendő a megfelelő ingerkörnyezet megteremteni.  A neobehaviorizmus képviselői (Skinner) szerint a tanulást a megerősítések szabályozzák, ezért viszonylag egyszerűen programozni is lehet. A kognitívizmus képviselői modellalkotásként értelmezik a tanulást, a konstruktivisták pedig alkotó folyamatként.  (Nahalka, 2003)