Skip navigation

I.2. A rekreáció és a menedzsment fogalmi megközelítései, kapcsolatrendszerük a gyakorlatban

Kovács Tamás Atilla megfogalmazásában: A rekreáció az elfogadott nemzetközi értelmezésben a szabadidő eltöltés kultúrája. Azon belül is a jó közérzet, a jól –érzés, a jól–lét megteremtése. ( Kovács T. A.,1998) A megfogalmazásban láthatjuk a szabadidő központi szerepét, feltételezett meglétét, mely alapvetően szükséges a rekreációs tevékenységek időbeni elhelyezhetőségére, megvalósítása viszont igényli azt műveltség szintet is, melyet felkészültségének köszönhetően a rekreációs céllal sportoló - önmaga révén, vagy segítői (edző, partner) támogatásával fel tud használni. Dr. Gáldi Gábor (2011): már megjelent digitális kötetében: A rekreáció elmélete és gyakorlata (http://www.jgypk.u-szeged.hu/dok/tamopsport/Nadori-Dancs-Retsagi-Ekler-Gaspar%20-%20Sportelmeleti%20ismeretek/sportelmelet.html#d5e3683) címmel, meglehetősen mély, ok –okozati összefüggéseket mutat be a szabadidő fogalom történeti átalakulási folyamatához kapcsolódóan. Miközben Gáldi Gábor bemutatja a polgári és a marxista szociológusok vélekedését is a szabadidő - a kultúrált időtöltés és a rekreáció összefüggéseiről, felvetődik a kérdés: Vajon valóban szabad –e a szabadidő? - mely időtartama alatt önkéntesen, csupán szórakoztatásunkra, közösségi életünkre fordítjuk az időnket? Vagy inkább egyre kötelezőbb ez az időfelhasználás, melyet sport-rekreációs tevékenységre kell fordítanunk? Válaszunk egyértelműen igen, kötelezően kell naponta, de legalább hetente 3-4 –szer, kellően aktív mozgásos, elsősorban sportmozgásokon alapuló testedzést végeznünk!  A magyarázat elődeink (emberszerűek, előember) és a mai ember életmódi elemeinek különbségében, ezen belül a mozgásos tevékenység (kalóriaigény!) és a táplálkozás (kalória felvétel), pihenés (inaktív tevékenység) arányváltozásában rejlik. A már említett digitális jegyzet - A Rekreáció I-II. - I.2.2. A múlt kódjai, - az örökségünk – című fejezetében a téma kibontásra került.

A menedzsment fogalmi megközelítése a mezőgazdaság gazdálkodó, gazdálkodik kifejezéséből eredeztethető. A gazda felelősséggel tervez, szervez, szabályozza a folyamatokat, értékel, irányít, s mindezt kellő hatékonysággal. Napjainkra letisztult a fogalmi meghatározás, mely: „emberi, fizikai, pénzügyi és információs erőforrások tervezése, szervezése, irányítása és vezetése a szervezet céljainak sikeres és hatékony elérése érdekében” (Pataki, 1992)

A menedzsment fogalma a folyamatjelleget is mutatja, hiszen a tevékenységek sorozatának eredményeként érvényesül. Tapasztalatból tudjuk, hogy a feladataink részben egyidőben és/ vagy egymásutániságukban zajlanak, így kölcsönhatásuknak köszönhetően juttatnak el a sikerhez. A menedzsmentet alapvetően szervezeti gondolkodásmódként ismerjük, mintegy a szervezet hierarchikus felépítésének eredményeként, de kiscsoportok, vagy egyének is sikerrel alkalmazhatják, - lásd, önmenedzselés. Az önmenedzsment, mely felveti az egyén felelősségét (felnőtt korra 100%-ban!) az életmódjával/ életvitelével kapcsolatban. A családnak, s majd minden a nevelésre - oktatásra szerveződött intézménynek az a feladata, hogy a gyermeket felnőtt korára teljes mértékben felkészítse az önmenedzseléshez szükséges tudásra, - kialakítsa a pozitív értékeket hordozó szokásrendszerét.  

1. ábra: A személyiség kialakulásának sémája a szokásokon keresztül (saját szerkesztés)

Az 1. sz. ábra tartalma rámutat arra, hogy lényegében a gondolat és az érzelem szoros kapcsolatára épül a döntéseink meghozatala, ennek eredményeként a tetteink megjelenése. Ha a tetteink sorozata szokássá válik, mely erőteljesen alakítja az életünket, és ha a tevékenységünk pozitívan befolyásoló, akkor a személyiségünk előremutató, eredményes lesz, s így a sorsunk is pozitívan alakul. Az életvitelünk egyensúlyát ezeken a szokásainkon keresztül tudjuk kialakítani. A legfontosabb az, hogy bármely negatív gondolati –érzelmi és tettben jelentkező elem minél előbb „megforduljon”, ne váljon szokássá, mert annál nehezebb lesz a változtatás - pozitív irányba.

Mit tegyünk, hogy minél több gyermek vagy akár felnőtt szívesen végezzen rekreációs tevékenységet, legyen az a szellemi rekreációs tevékenység, vagy akár egy nagyon kemény sportedzés, rekreációs céllal?  A rekreációs szakember, de a tanárok, testnevelők és az edzők is arra kell törekedjenek, hogy az aktuális tananyagot, edzésmunkát minél jobb, pozitívabb érzelmi töltöttség mellett valósítsák  meg, mely által a tanuló, a versenyző ismétlés mellett fog dönteni,  - bérletet vásárol a fitnesz edzésre, jegyet vesz a sportversenyre, nem kér felmentést testnevelés órán, stb.. A rekreációs esemény, ének vagy a testnevelés óra a kultúra eleme, vagy sportszakmai tartalma mellett váltson ki érzelmeket, - a résztvevők sokkal inkább fognak arra emlékezni, hogy miként érezték magukat, mint arra, mi is volt a tananyag, vagy a feladat. Bár további előny, hogy a magasabb érzelmi és optimális arousal szint (- a szervezet általános izgalmi és éberségi állapota), a tanulás eredményességét is jelentősen, pozitívan befolyásolja-, befolyásolhatja.

Mi szükséges az élmény kiváltásához, ahhoz, hogy a sportolni vágyó jól érezze magát? Két egymástól nem elválasztható területen kell kiszolgálnunk a fogyasztót: személyi és tárgyi feltételek optimális, vagy annál magasabb szintjén.

A testnevelő tanár, rekreációs szakember, a sportedző személyiségjegyei, - kompetenciái vonatkozásában legyen példamutató szakmai tudása, elhivatottság vonatkozásában, de az életmódjának elemei, ennek tükreként a testalkata, munkabírása és munkateljesítménye is mintaszerű. Kiemelkedően fontos, hogy a szakemberek nem csak az élsport, hanem a rekreációs célú sport területén is rendelkezzenek a szorosan vett sportszakmai és sportági tudáson túl a sportpedagógia, - pszichológia, - szociológia, menedzsment és ezen belül eseményszervezés magas szintű ismereteivel elméleti és gyakorlati szinten is. A sport hatékony működése területén a sportszakember a legfontosabb személy. Testnevelő nélkül nincs jól működő iskolai testnevelés és sport. Edző nélkül nincs sportcsoport, csapat és egyéni sportágban sem. Az edző személye az, akiért kezdetben szívesen járnak a gyerekek bármely sportági foglakozásra, s csak későbbiekben alakul ki a sportági mozgásforma szeretete, amely már a sportágban tartja a fiatalt, - ez természetesen nem jelenti azt, hogy később a rossz edző a pályán tudja tartani a fiatalt! A felnőtt korúak is aszerint választanak rekreációs színteret, hogy pl. mit mond a szomszédasszony az aerobic edzőről, milyen minőségű az edzés, mennyire kedves az edző, stb..

A személyi feltételek gyorsabban megváltoztathatóak, mint a tárgyiak, ezzel élni is kell az állami, de a helyi sportvezetésnek is. A lelkes, magas tudás és elvárás szinttel rendelkező sportszakember - testnevelő tanár, sportedző, rekreációs szakember – csodát tud tenni, kevésbé jó körülmények között is. Sajnos ezt a magas szintű hivatástudatot, sport és emberszeretetet használja még mindig ki az állami és sportvezetés, nem látja be, hogy a világ elhaladt mellettünk a sport feltételrendszerének megteremtésében. Kétségtelen, hogy az élsport, elsősorban a labdarúgás az utóbbi években sok milliárd forintot tudott költeni a sportolóira és a stadionok építésére. Ennek a hatékonysága viszont össztársadalmi szinten is megkérdőjelezett. Ezzel szemben a testnevelés és a szabadidő sport feltételrendszere egyre csak romlik! – ezek mennyiségi és minőségi vonatkozásai is elszomorítóak. Ilyen típusú fejlesztés nélkül pl. az iskolai heti 5 testnevelés és sportfoglalkozás sem éri el a kívánt hatást, sőt sok esetben még rosszabbak az eredmények, mint a korábbi 3 kötelező órás időszakban, hiszen az iskolai testnevelés színterei túlzsúfoltak, nem alkalmasak a hatékony terhelés megvalósítására, a gyerekek mozgásigényének, sportágválasztást befolyásoló élményeinek a megteremtésére.

Miért fontos, hogy a rekreációs szintér feleljen meg a mai európai ember elvárásainak? A digitális forradalom eszközrendszerinek köszönhetően a szórakozás – a főként befogadó típusú szellemi rekreációs időtöltés szolgáló - számítógép, játékgép, okos telefon, magas szinten szolgálja ki a kor emberét. Sajnos, hazánkban, de jellemzően a volt keleti blokk országaiban a sport feltételrendszerén belül, a szabadidősport/ rekreációs sporttevékenység céljait szolgáló sportlétesítmények megépítésre az állam/ önkormányzat nem fordított kellő figyelmet, erőforrást.

Ez utóbbi feltételrendszert tekintve megállapítható, hogy mint minden, a sport és a szabadidős sport is csak a nagy rendszerek állapotának függvényeként tud fejlődni, ezek: a társadalmi, gazdasági és a politikai környezet. Ezért még inkább fontos az, hogy a személyi háttér tekintetében jelen legyen az igényes sportszakember, aki megteremti a nem kellően jó tárgyi feltételek ellenére is a sport-, mozgásszeretetet, és egészséges életmód feltételeinek ismeretét. Nem mást tesz tehát, mint remélhetően a család támogatását is felhasználva, megfelelő szokásokat segít kialakítani. A személyi háttér, tehát a felkészült szakemberek jelenleg még rendelkezésre állnak, - van, akiktől megtanulható a sport és rekreációs célú sport módszertana.