II.2.8. A fogyatékos sportolókkal foglalkozó sportszakember feladatai

Napjainkban a sport, a testmozgás számos kiemelkedő fontosságú funkcióval rendelkezik, sportszakemberként pedig feladatunk, hogy ezeknek a funkcióknak a kibontakozását elősegítsük.

A fogyatékos személyekkel foglalkozó szakemberek feladata sok tekintetben meglehetősen összetett, munkájuk eredményességének pedig alapvető feltétele a megfelelő szakmai felkészültség és az elhivatottság, és kulcskérdés az edző és sportolója közötti bizalom.

• A rendszeres fizikai aktivitás pozitív hatásainak kibontakoztatása kiemelt fontossággal, gyakran döntő jelentőséggel bír a fogyatékkal élő személyek esetében, ezért minél szélesebb körben elérhetővé kell tenni a sportot számukra is, és a megfelelő sporttevékenységeken keresztül biztosítani kell számukra az egészségmegőrzés, a képességfejlesztés, a rehabilitáció, a sikerélmény, a kikapcsolódás és a sport általi integráció lehetőségét.
• A sporttevékenység során ügyelni kell a fogyatékosság típusának és az egyén képességeinek minden esetben megfelelő, egyszerre kihívást és sikerélményt is nyújtó, és a képességeket sokoldalúan fejlesztő egyénre szabottan differenciált mozgásanyag összeállítására.
• A fogyatékos személyek sportjában meghatározó a motiváció. Szükség van a család, a barátok és az edző támogatására, pozitív megerősítésére. A fogyatékosok esetében motiváló tényező lehet azonban egy hasonló problémákkal küzdő embertárs sikere is, aki sok tekintetben sokkal hitelesebb lehet azzal, hogy képes bizonyítani: a kitűzött cél elérhető.
• Fontos kérdés a fogyatékosok sportjának esetében a sporttevékenység elkezdésének, illetve újrakezdésének optimális időpontja.
  • Ha veleszületett vagy fiatal korban szerzett károsodással rendelkező gyerekről van szó, akkor általában javasolható, hogy minél hamarabb kezdjen sportolni, hogy beépülhessen értékrendjébe és fokozatosan fejlődhessen kihasználva az egyes képességek fejleszthetőségének szenzibilis időszakát, és elősegítve mozgástapasztalatainak felhasználását az újabb mozgásminták elsajátításában.
    A fogyatékos személyek sportágválasztásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni az alapelváltozást, illetve a károsodás típusát, jellegét, kiterjedését és fennállásának időtartamát. Ha rossz sportágat választunk, mindig fennállhat a veszélye annak, hogy az adott személy számára nem megfelelő mozgásforma az alapelváltozás súlyosbodását vagy másodlagos elváltozást okoz. A felelősség tehát nagy!
  • Ha az egyén egy az élete során elszenvedett betegség vagy egy váratlan baleset következményeként válik sérültté, a fogyatékosság állapotának feldolgozása mindig nehéz és hosszú folyamat tud lenni a károsodott egyén és a család számára is. Az érzelmi feldolgozás és az állapot elfogadása után következhet csak azoknak az alkalmazkodási stratégiáknak a kidolgozása, amelyek ismét értelmet adnak az életnek – erre pedig a sport kiváló lehetőséget kínál. A sportolás megkezdése lényegében az orvosi rehabilitáció végeztével azonnal lehetséges, de fontos kérdés, hogy az egyén pszichikailag készen áll-e már a sporttevékenység elkezdésére. Ha a fogyatékos személy a „lázas tevékenység időszakában” kezd sportolni sok esetben meggyorsítja saját maga számára az elfogadáshoz vezető utat és megszereti a sportot, máskor azonban a lelkesedés csak pillanatnyi.
  • Az első edzés az első benyomás szempontjából nagyon meghatározó. Sikeressége függ az edző személyiségétől, az edzés légkörétől és a választott aktivitástól is – nem mindegy azonban, hogy milyen nehézségű feladattal állítjuk szembe rögtön a sportolójelöltet. Tudatosan kell alakítani az edzésterhelést is, így nélkülözhetetlen a sérült egyén aktuális fizikai és pszichés állapotának felmérése. Ez lesz a sikerélmények biztosításának alapja.

Az edző szerepe meghatározó a reális igényszint kialakításában, hiszen a megfelelő szintű feladatok megszabása a célok megvalósítására serkenti a sportolót (Kälbil-Dorogi, 2009).