Dr. Balogh László: Sport-Kultúra-Sportkultúra
A megelégedettség
A bizalom vizsgálata során (Feinstein, é. n., Moynihan, Boswell, Boudreau, 2000)
gyakran tapasztaltak együtt járást a megelégedettséggel.[1]
Ezt a sporttal kapcsolatos hétköznapi tapasztalatok is alátámasztják: a
játékosok gyakran hivatkoznak arra, hogy csapatbéli közérzetüket leginkább a
helyzettel, feltételekkel, stb. való megelégedettségük határozza meg. A
megelégedettség hátterében azonban különböző tényezőket feltételezhetünk. Ilyen
lehet például a játéklehetőség, a „munkahelyi körülmények” (edzőpálya, öltöző,
szerelés, csapattársak, fizetés stb.), valamint a csapatban az egyén számára
megfelelő szerep betöltése, vagyis a megfelelő társas kapcsolatok, stb. Vajon a
klubvezetők kellő súllyal veszik-e figyelembe ezeket a tényezőket, amikor
számon kérik a teljesítményt a játékosaikon? Ezek közül melyek a
legfontosabbak? Kezdetben érdemes áttekinteni a munkahelyi megelégedettség
fogalmát, elméleteit, melyek közelebb vihetnek bennünket a sportszervezetek
esetében a megelégedettség megértéséhez.
[1]
Ezeket a szervezetekkel szembeni attitűdöknek is nevezik, Staw (1977) már korán
felismeri, hogy ezek különálló konstruktumok, és emiatt külön is kell mérni,
elemezni és hatásaikat vizsgálni (id. János, 2005).