Elkötelezettség

Mi alapján köteleződik el az egyén egy szervezethez? Ez hogyan alakul ki? Milyen következményei vannak? Hogyan lehet, ha egyáltalán lehet-e fejleszteni, növelni az elkötelezettséget? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják az ezzel a témával foglalkozó kutatókat.

Érdemes megnézni az alábbi videót, melyben a Real Madrid eddigi legdrágább igazolásának számító Gareth Bale bemutatkozása látható. Már a bemutatás során is több olyan gesztus, mozdulat, támogatás látható, mellyel a sportoló érzelmi elkötelezettségét segítik elő a klubban.

Forgas (1994) szoros kapcsolatot tételez fel csoportkohézió és az elköteleződés között: a csoporttagok nem egyformán érdekeltek a csoportban és nem egyformán elkötelezettek iránta. A csoportkohéziót az alapozza meg, hogy a tagok mennyire elkötelezettek a csoport közös normái és céljai iránt, és milyen pozitív érzelmek fűzik őket egymáshoz és a csoporthoz. E pozitív érzelmek Forgas (1994) szerint a csoport teljesítményére is jelentős hatást gyakorolhatnak.

Aronson és Mills (1981) vizsgálatai arra utalnak, hogy a pszichés erőfeszítés fontos tényezője az elkötelezettségnek: azok a személyek, akik nehéz próbatételen mentek keresztül a csoporttagság érdekében, jobban elkötelezettek voltak a csoport iránt. Forgas ezt a hatást a következőképpen mutatta be: „furcsa módon azokkal a csoportokkal szemben érzünk különleges tiszteletet, és elkötelezettséget, amelyekért áldozatokat hoztunk, és amelyekbe nehéz volt bekerülnünk.” (Forgas, 1994, 325.o.) A katonai alakulatoknál a szigorú kiképzés és a harc együttes élménye nyomán sokkal jobban értékelik és vonzódnak csoportjukhoz a tagok, mint az a civil életben megszokott. A sportcsapatok tagjaiban is hasonló érzések játszódhatnak le: a kiképzést a kemény edzések, míg a háborút az újra és újra megvívott mérkőzések jelentik. Ezek alapján feltételezhető, hogy a sportcsapatok tagjai is jobban vonzódhatnak csoportjukhoz, mint az egyébként a civil életben megszokott.

Kiestler (1971) és Kanter (1972) szintén hasonló eredményekre jutottak (ld. János, 2005). Vizsgálataik során különböző szekták tagjainak elkötelezettségét elemezték. Arra a következtetésre jutottak, hogy a nagyon erős elköteleződésben (mely extrém esetekben tömeges öngyilkossággal is végződhet) a sokszor fájdalmas, komoly erőfeszítéseket igénylő beavatási szertartások is szerepet játszanak. Vagyis a tagok a kognitív disszonancia csökkentése érdekében (miszerint, ha már ennyit kínlódtam, akkor szeretnem kell) érvelve köteleződnek el. A különféle beavatási szertartások a sport világától sem állnak messze és a különböző próbatételeket illetően elég széles skálán mozognak.

Stouffer és munkatársai (1949) harctéri vizsgálatai bizonyították, hogy a katonák nem azért harcolnak és teszik kockára életüket, mert bíznak a végső sikerben, hanem azért, mert elkötelezettek az egységük iránt, és szolidaritást éreznek vele (id. Forgas, 1994). A csoportlét a veszélyt jelentő helyzetekben a tagoknak az érzelmi biztonság és az elkötelezettség érzését adja.

Szintén katonai alakulatokon végzett vizsgálatokat Siebold (2007). Úgy találta, hogy az alakulathoz való kötődés, elkötelezettség lényege az olyan társas tényezőkön alapszik, mint a bizalom és a csapatmunka.