Skip navigation

Kulturális különbségek a sportban

A sport, hasonlóan az élet egyéb területeihez, globalizálódott. Még kezdetben, a 19. században a fiatal nemzetállamok idején, aztán a 20. században, amikor több ok miatt is, egyes rendszerek azt gondolták, hogy a sport által nyújtott versengés lehetővé teszi a rendszerük, nemzetük felsőbbrendűségének bizonyítását, a sport a nemzeti identitás egyik leghatásosabb kifejezőeszköze volt, addig napjainkba érdekes jelenségek figyelhetők meg, ld. 11. ábra.

Angliai labdarúgóklubban, az Arsenal F.C.-ben először fordult elő olyan, hogy egyetlen angol játékos sem szerepelt a kezdőcsapatban. Mindez aztán nem csak hazai bajnoki mérkőzésen, hanem nemzetközi összecsapáson is megtörtént. A kezdeti felháborodás elült. A német labdarúgó válogatott több török, lengyel vagy afrikai születésű játékossal a soraiban énekli a német „vaterland” nagyságáról szóló nemzeti himnuszt. De a magyar kosárlabda válogatottnak is van már amerikai, honosított játékosa, mint ahogyan pl. a férfi kézilabda válogatottunk állt ki több nem magyarországi születésű (kubai, szerb) játékossal. Kifejezhetik-e ezen csapatok a nemzeti identitásunkat? Erősítheti-e azt? Milyen folyamatok segíthetik vagy gátolhatják egy másfajta kultúrából érkező sportoló beilleszkedését (szervezeti szocializációját)? Ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolására alakult ki a kulturális sportpszichológia.

A vállalatok életében nem új keletű ez a fajta megközelítés. Gondoljunk csak a hazánkban is nagy port kavart Hankook vagy Suzuki gyárban történtekre, mely során kiderült, hogy a legtöbb probléma az európai és az ázsiai kultúra (felfogás) közötti különbségből ered.

11. ábra Az út a kezdetektől napjainkig
Milyen alapokon nyugszik a kulturális pszichológia illetve sportpszichológia, szervezetpszichológia? Hogy eléggé friss a terület, azt jól jelzi Schinke, Hanrahan, (2009)[1] tanulmánya, mely szerint egy tartalomelemzést elvégezve, megállapították, hogy a legnépszerűbb sporttudományi lapban, a Journal of Sport and Exercise Psychology-ban nem találni anyagot, mely a kultúrát független változóként vizsgálta volna (1987-ig) – multi helyett monokulturális megközelítés volt jellemző. Az, hogy a kultúra ok is lehet, nem csak okozat, csak ekkortól kezdte érdekelni a kutatókat és a gyakorlati szakembereket. Duda és Allison (1990)[2] megállapította, hogy a különböző sportpszichológiai eljárások sikere igen nagymértékben függ a kultúrától: sokan mást értenek alapvető fogalmakon, más keretrendszerben gondolkoznak, mások az előfeltevéseik, értékeik, normáik.

Mit lehet javasolni a nemzetközi színtéren dolgozó szakembereknek? Ld. 12. ábra.


12. ábra A szervezeti szocializációt nemzetközi megközelítésében segítő „tanácsok”

 

[1] Robert Schinke, Stephanie Hanrahan (2009): Cultural Sport Psychology ISBN-13: 9780736071338,

[2] Duda, Allison (1990): Cross-cultural analysis in exercise and sport psychology: a void in the field, Journal of Sport & Exercise Psychology (JSEP), 12(2), 114 - 131.