Igazságosság

„A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre és mindenek előtt a "fair play" a nemes küzdelem szabályaira.” (Szent-Györgyi Albert, 1930)[1]

A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar sportcsapatok néhány sportágban még vezető szerepet töltenek be, illetve a világ közvetlen élmezőnyébe tartoznak (pl. vízilabdázás, kézilabdázás), ugyanakkor ahhoz, hogy ott is maradjanak, sőt más sportágak felzárkózzanak (pl. kosárlabdázás, labdarúgás, röplabdázás) feltétlenül fontos feladat az új, egzakt, sporttudományos kutatások eredményeinek a felhasználása. Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy igen sok „vadhajtás” is övezi napjaink sportszakmáját, tehát az is kiemelt feladat, hogy maga a sportszakma döntse el, melyik módszer alkalmas a közvetlen gyakorlati felhasználásra.

A fejezet célja, hogy a legtöbbször nem manifesztálódott, látens, a játékosok igazságossági (illetve igazságtalan) ítéleteinek észleléseit elemezzük. Ehhez új módszerként, részben saját, illetve már validált kérdőíveket használtunk fel.

Az igazságosság, ahogy már a bevezetőben is olvashatjuk, nemcsak erkölcsi, jogi, politikai fogalom, hanem a sportélet fogalma is. Normatív leírást ad egy személyeket és cselekvéseiket érintő helyzetről a tekintetben, hogy azok bizonyos szabályoknak és értékeknek való megfelelésük szerint "igazságosak" vagy "igazságtalanok".

Az igazságosság fogalmáról George C. Homans (1961) írt a Társas viselkedés: elemi formák című könyvében. Csoportok és egyének közötti jutalomelosztás igazságosságával foglalkozott. Bevezette az igazságos elosztás szabályait és számos társas összefüggésben szemléltette (Deutsch, 1982).

Tételei:

• Az elosztás igazságtalan, ha egy ember nem kap annyit, mint amire számít egy másik emberhez képest
• Elvárható, hogy a jutalmak és a költségek úgy legyenek elosztva, ami megfelel az egyes emberek nyereségei és beruházásai közti aránynak.
• Aki úgy érzi, hogy igazságtalanság áldozata haragot érez és kifejezi azokkal szemben, akik erről tehetnek.
• Az igazságtalanság haszonélvezője viszont hajlamos bűntudatot érezni és megpróbálja kompenzálni a másikat.
• A jutalom igazságosságának megítélésében hajlamosak vagyunk másokhoz hasonlítani magunkat.

J. Stacy Adams (1965) elméletében a hozam és a befektetés kifejezéseket használta. Festinger kognitív disszonancia elméletére épül, mely szerint az egyén folyamatosan összeméri magát másokkal. Méltánytalanság esete forog fenn két személy között a hozamok a befektetések való arányai egyenlőtlenek, nevezetesen a saját és a másik befektetése és a hozama között nincs egyensúly.

Adams szerint azonban a jutalmaknak nemcsak az abszolút nagyságrendje számít, hanem a másokhoz viszonyított relatív mértéke is. E megközelítés arra a feltevésre épül, hogy az embereket az motiválja, hogy méltányos (igazságosnak érzett) kapcsolatokat tartsanak fenn másokkal és a méltánytalan (igazságtalannak érzett) kapcsolatokat méltányosság irányába változtassák.
Az igazságosság észlelési típusai a következők lehetnek:

1. Disztributív
2. Procedurális
3. Interakciós (interperszonális, információs)

1. Disztributív igazságosság – esetén a figyelem fókuszában, a kimenet, az elosztás eredménye áll - (esetünkben pl.: fizetések, prémium, meccspénz elosztása)

Megfelel-e az elosztás eredménye azoknak az elveknek, amelyek az adott csoport magára nézve mértékadónak tart. Annyit kaptunk amennyit elvártunk vagy megérdemeltünk? A döntés során különböző elvek érvényesülhetnek.

Elosztási elvek:

• Teljesítményarányos, azaz aki többet, jobban teljesít, többet is kap.
• Egyenlőségelvű, azaz mindenki egyformán részesül a hozamból a befektetéstől függetlenül.
• Szükségletekhez igazodó, azaz akinek, nagyobb szüksége van, az többet kap, szintén függetlenül a befektetéstől.

Deutsch (1982) szerint az, hogy milyen elosztási elv érvényesül, elsősorban, a felek közötti kapcsolattól függ: a kompetitív viszonyok a befektetés-arányos, azaz a teljesítményarányos, a kooperatív viszonyok az egyenlő elosztás, az érzelmeken alapuló viszonyok a szükségletek, a rászorultság szerinti elosztást támogatják. Mindegyik elosztási elvnek van hátránya is. A teljesítményarányos túlzott versengést eredményezhet, féltékenységet és ellenségeskedést szülhet, mind a sport-, mind pedig a magánéletben. Az egyenlő eloszlás elve az ún. potyautas-magatartást idézheti elő, tehát az egyén kevesebb erőfeszítést fektet be, mivel a teljesítménye nem elkülöníthető része a csapaténak, vagy csoporténak. A rászorultság elve pedig sértheti a többet dolgozók igazságérzetét.

Az elosztás méltányosságát, az alapján, hogy kire vonatkozik, négy csoportba sorolhatjuk (Eckel- Grossmann 1997, ld. Faragó, 2003):

1. Igazságosság magam számára: az adott személy azt mérlegeli, hogy a saját haszna a másikhoz viszonyítva igazságos-e. (Adams, 1965)
2. Igazságosság a másik számára (altruizmus): az egyén mások jólétére is figyel (adakozás)
3. Igazságosság a mi számunkra: a felek viszonzást feltételeznek
4. Igazságosság mindenkinek: személyes hasznot áldoznak fel azért, hogy társadalmi (csapat normáinak) normáknak megfelelően történjen az eloszlás

Az igazságossággal főként akkor foglalkozunk, ha számunkra nem kedvezően alakul az adott helyzet kimenete. Az érdekelt felek egocentrikus torzítással élnek, a nekik kedvező eljárásokat igazságosnak, a kedvezőtleneket igazságtalannak tarják. Ezek a torzítások pedig sok konfliktust eredményezhetnek. Ha az egyént igazságtalanság éri, arra természetesen valamilyen módon válaszol, reagál (Sass, Bodnár, 2008). Mit teszünk méltánytalanság esetén?

• Megváltoztatjuk a befektetésünket.
• Rábeszélünk másokat, szankcionáljuk a kevesebb munkát, befektetést.
• Csökkentjük az eredményünket.
• Másokat befektetésre bírunk.
• Mások hasznát csökkentjük.
• Más csoportot választunk, elhagyjuk a helyzetet.
• Megfelelőbb másikat keresünk.

2. Procedurális igazságosság: – a döntéshozatalra, magára az eljárásra vonatkozik – (esetünkben pl.: az egyes feladatkörök kijelölése, a kezdőcsapat összeállítása, cserék a mérkőzés alatt, stb.)

A már említett bizalom főként ezen igazságtípus érékelésekor jelenik meg. A vezető, az edző igazságosságát az alapján ítéljük meg, hogy szándékait mennyire érezzük nyíltnak és hihetőnek. Ezen a bizalmon kívül rendkívül fontos még a becsületes, objektív tényeken alapuló döntéshozatal. A procedurális igazságosság vonatkozhat:

• Értékekre – milyen elvek alapján született meg az adott döntés (képességek, erőfeszítés)
• Szabályokra – az elvek alapján felállított szabályok megalkotása (hivatkozások száma vagy azok fontossága egy szituáció értékelésekor)
• A szabályok keresztülvitelére – mennyire tartják be a megalkotott szabályokat
• A döntési eljárások igazságtalanságára – az egyén, a játékos egyetért az elvvel, a szabállyal és a keresztülvitellel is, viszont úgy gondolja, hogy azt őnekik, a csapatnak személyesen kellene megalkotniuk

Az eljárás észlelésének igazságosságát befolyásoló tényezők az ún. strukturális szempontok Pl.: - az elbírálás nyilvánossága és követhetősége

• az elbírálók pártatlansága (elfogultságtól való mentesség)
• a döntési folyamat demokratikussága
• a torzításmentesség (pontos információkon alapul)
• az etikusság (morális normák sértetlenségének megőrzése)
• korrigálhatóság (a változtatás lehetősége)
• konzisztencia (ellentmondásoktól mentes, hitelesség)
• minden érintett fél érdekeinek figyelembe vétele (Lenethal, 1976, id. Mező, Kovács, 1999)

Egyéb fontos szempont még:

• magyarázatadás (indokok megfogalmazása)
• korrekt bánásmód
• rendszeres visszajelzések (Folger-Bies 1989, ld. Mező, Kovács, 1999):

Az emberek számára fontos, hogy az őket érintő kérdésekben milyen a bánásmód minősége, figyelembe veszik-e az emberi jogokat, tiszteletben tartják-e az emberi méltóságot. Ezek (2.) az ún. társas, interakciós elemek, amelyek az emberi kapcsolatokra irányulnak. A procedurális igazság egyik alapfeltétele annak, hogy a szervezettel, klubbal, vezetőséggel szemben a bizalom kialakuljon. Egy vizsgálat (Mező-Zala, 2000) meg is állapította, hogy az emberek számára a procedurális (eljárási) igazságosság fontosabb, mint a disztributív (elosztási).

3. Interakciós igazságosság:

Az egyének (csapattagok, az edző, a klubvezető) közti kommunikáció minőségére utal.

Interperszonális (viselkedéses) igazságosság– a tisztelet, a bánásmód az eljárás során. A kommunikáció tisztasága: tartózkodás a nem megfelelő megnyilvánulásoktól, megjegyzésektől.

Információs igazságosság – az őszinteség és, hogy nyitott-e a kommunikáció, indoklás, kap-e megfelelő magyarázatot a játékos (pl. az edző elfogadja-e egy játékosa javaslatait)

A döntés megfelelő indoklása mind az eljárást megelőző időszakra, mind pedig az eljárás során történtekre vonatkoztat.

Az 1. sz. mellékletben hazai sportcsapatok körében végzett vizsgálatunk olvasható. Kutatásunk két lépcsőben zajlott. Először megpróbáltuk azonosítani és csoportosítani azokat az igazságtalan helyzeteket, amelyek a leggyakrabban fordulnak elő az interaktív sportcsapatokat tartalmazó sportszervezetek tagjainál. Ezt követően, a kapott állításokat egy kérdőívbe szerkesztve, megalkottuk a Szervezeti igazságosság kérdőívet, mely az elméleti háttérnek megfelelően, arra épülve, lehetővé teszi, hogy a későbbiekben ezt a fontos pszichológiai szerződés összetevőt elemezni lehessen.

Javasolom a gondos áttekintését mind a sportvezetők, mind az edzők számára, hiszen olyan rejtett szervezeti magatartást befolyásoló tényezőt ismerhetnek meg jobban, mely nap, mint nap jelen van és hat az egyén teljesítményére.

Az igazságosság és a szervezeti méltányosság egyike azoknak a véleményem szerint kiemelten kezelendő témáknak, amelyeket csak az utóbbi évtizedekben kezdtek el vizsgálni Magyarországon. Ezért vizsgálatunk újszerűségének hangsúlyozását kifejezetten fontosnak érzem.