Előszó

Szerencsésnek mondhatom magam, mert jó néhány éve dolgozom a sporttudományi felsőoktatásban (sportszakembereket képezve) és többek között azt kutathatom, amit szeretek: sportcsapatok és sportklubok működésének pszichológiai kérdéseit. Aztán még szerencsésebbnek mondhatom magamat, mert azok közé tartozom (teszem hozzá sajnos kevesek közé, hiszen egyre több sportcsapatnál kellene támogató, különböző szakterületek, mint táplálkozási, sporttudományi, sportpszichológiai szakértőiből álló TEAM-nek lennie), aki egy hazai, a nemzetközi élmezőnybe tartozó kézilabda csapat mellett, a klub és a csapat munkáját segítve dolgozhat sportpszichológiai, szervezeti tanácsadóként. Így az már csak hab a tortán, hogy az egyetemi képzésben, persze ahogyan ez egy fejlett egyetemi kultúrával rendelkező országban joggal el is várható, az elmélet oktatása mellett közvetlenül az élsportból tudok esettanulmány formájában példálózni. Sajnos, ismerve néhány hazai sportszervezet működését, nem mindig csak pozitív példákat felhozva, de ezekből is lehet tanulni. A hosszú évek alatt volt szerencsém hazai sportcsapat szervezeteinek élvonalát ilyen vagy olyan formában górcső alá venni. Igen vegyes a kép, amikor a sporttudományi hátteret elemezzük.

A közvetlen élmezőny igyekszik felhasználni a sporttudomány természettudományi ágát, elsősorban a biomedicinális eredményeket. A társadalomtudomány szegmenséből a sportpszichológia kezd létjogosultságot nyerni, de sikerek, olimpiai vagy VB aranyak ide vagy oda, kemény küzdelem ez. Talán rossz volt az indulás, sok-sok évvel ezelőtt, talán – ezt kézilabdaedzőként én is tapasztaltam – az egyébként kiváló pszichológusok nem tudták maguknak megnyerni az edzőket, klubvezetőket. Ez a helyzet remélhetőleg megváltozik.

Aztán ahogyan fejlődik a tudomány, úgy szélesedik a sporttudomány nemzetközi kutatási, és alkalmazott területe is. Ebben a munkában két viszonylag friss tudományterület válaszait mutatom be, több gyakorlati, a közvetlen élsportból vett példával, melyek reményeim szerint nem csak színesítik, de alá is támasztják az elméleteket.

A könyv alapjául doktori értekezésemet és az azóta eltelt időszakban megjelent vagy tudományos konferencián előadott közleményeimet szántam. Ezek az elméleti keret és fogalom rendszer megalapozásához szolgáltak alapul. A közvetlen hazai és nemzetközi élvonalban szereplő sportolókkal, sportvezetőkkel végzett gyakorlati munka pedig számtalan olyan helyzetet teremtett, mellyel az elmélet háttér életszerű alkalmazást is nyert. Mondanom sem kell, nem mindig találkozott a kettő, de ettől vált izgalmassá.