A megelégedettség és a szervezet iránti elkötelezettség kapcsolata

Az eddigi kutatások során több hipotézist állítottak fel arra vonatkozóan, hogy az elégedettség és az elkötelezettség között milyen ok-okozati összefüggést lehet kimutatni (Vandenberg, 1992).

(1.) A megelégedettség okoz elkötelezettséget.

(2.) Az elkötelezettség okoz megelégedettséget.

(3.) A megelégedettség és az elkötelezettség kölcsönösen hat egymásra, reciprocitásban vannak.

(4.) Nincs semmiféle összefüggés a két szervezettel kapcsolatos attitűd között.

Az (1) hipotézis esetében azt állapították meg, hogy a megelégedettség nagyon fontos összetevője, és egyúttal előzménye is az elkötelezettségnek. Mivel a megelégedettség azonnali érzelmi reakciókat válthat ki, ezért az elkötelezettség kialakulása során központi szerepet játszhat. Ugyanakkor, sok más egyéb tényező is befolyásolhatja a megelégedettség hatását, mint például a szervezeti célok, értékek, a teljesítmény elvárások, vagy a szervezet egyénnel kapcsolatos beállítódása (Vandenberg, 1992). Következésképpen úgy tűnik, hogy a megelégedettség formálja, és stabilizálja a szervezet iránti elkötelezettséget, és az egyik fontos összetevő az elkötelezettség előzményei közül.

Mások (pl. Bateman, Strasser, 1984) szerint az elkötelezettség lehet előidézője a megelégedettségnek vö. 2. hipotézis (id. Vandenberg, 1992). Ez azon alapul, hogy az erősebb elkötelezettség egy pozitív érzelmi állapotot idézhet elő, melynek következtében nőhet a tag megelégedettsége. Másik magyarázat szerint az egyén gondolkodhat úgy, hogy ha már elköteleződött a szervezetéhez, akkor az valószínűleg, sőt biztosan megfelelő a számára, ezért a megelégedettsége is magasabb lesz. Ez egyfajta kognitív disszonancia csökkentésként is felfogható. Összefoglalva azt lehet mondani, hogy a szervezet iránti elkötelezettség az alapja az egyéb szervezettel kapcsolatos attitűdök fejlődésének, így a megelégedettséget is okozhatja.

A (3.) hipotézis vizsgálata során születtek olyan eredmények, melyek szerint kölcsönös kapcsolat van a két tényező között (pl. Farkas, Tetrick, 1989, Lance, 1991). Erre vonatkozóan azonban elég kevés a bizonyító erejű vizsgálat, és ezek módszertani szempontból is gyakran kifogásolhatóak (id. Vandenberg, 1992).

A (4.) hipotézist vizsgálva megállapították (pl. Lance, 1991, Brief és tsai, 1988), hogy az elkötelezettség és a megelégedettség két szinte azonos, csak más névvel illetett attitűd, amit több tényező befolyásolhat, ebből eredően a kapcsolat vizsgálata értelmezhetetlen (id. Vandenberg, 1992).

Vandenberg (1992) mind a négy hipotézist vizsgálta, és az első hipotézis tekintetében talált konkrét igazolást, vagyis eszerint a megelégedettség okozhat elkötelezettséget.

Moynihan, Boswell és Boudreau (2000) vizsgálata is hasonló eredményt hozott. Ők arra a kérdésre próbáltak meg válaszolni, hogy a munkahelyi megelégedettség és a szervezet iránti elkötelezettség milyen hatással van a tagok munkahely elhagyási vágyára, az új munkahely keresésére, és a teljesítményre. Emellett kíváncsiak voltak arra is, hogy az elégedettség milyen kapcsolatban van az elkötelezettséggel. Az alábbiakban (5. táblázat) olvashatók a vizsgálatuk főbb eredményei.

5. táblázat Korrelációk a vizsgálatban szereplő változók között Moynihan és mtsai (2000) alapján