Teljesítmény a sportszervezetekben

Érdemes röviden áttekinteni, hogy a sporttudomány miit gondol, miként tekint a sportoló szervezetére, mint a sportteljesítményt befolyásoló tényezőre. Sportban a teljesítmény összetevőkön Nádori (1991, 39. o.) a következőket érti: „Teljesítmény összetevőn a sportoló személyéhez kapcsolódó, edzéssel befolyásolható tulajdonságait, illetve tulajdonságok együttesét értjük, amely meghatározó szerepet játszik az adott sportteljesítményben. Számon kell tartanunk azokat a tevékenységeket, cselekvéssorokat is, amelyek révén az eredmény közvetlenül vagy közvetve létrejön.” A sportban is alapvetően a teljesítménynek két összetevőjét lehet megkülönböztetni. Az egyik a sportoló teljesítőképessége, mely egyrészt az adott mozgásos tevékenység végrehajtásához szükséges fizikai képességeket foglalja magába, mint a kondicionális (erő, gyorsaság, állóképesség, hajlékonyság-lazaság) és koordinációs (egyensúly-, tér-, időérzékelés, „ügyesség”, stb.) képességek, másrészt a technikai és taktikai ismereteket, valamint az értelmi képességek színvonalát is. A másik összetevő a teljesítőkészség, mely „tükrözi a sportoló edzőjéhez, továbbá sportágához, környezetéhez, valamint életrendjéhez való viszonyát” (Nádori, 1991, 39. o.). Ez alapján a teljesítőkészség mindazt a motivációs bázist is jelenti, amely segítségével a sportoló kész mozgósítani energiáit a kitűzött cél elérése érdekében. Nádori (1991) megemlíti, hogy különösen fontos szerepe van a teljesítményben a sportoló klubbal, egyesülettel kapcsolatos beállítódásának, állásfoglalásának. Illetve igaz ennek a fordítottja is: a klubnak és egyesületnek is vannak elvárásai a sportolóval szemben. Ezeknek az elvárásoknak a teljesülése, egyezése mindkét oldalról hozzájárulhat a magasabb teljesítmény eléréséhez. Ha akár a teljesítőképesség, akár a teljesítőkészség hiányzik, vagy nulla, akkor a teljesítmény is gyengébb lesz, vagy nulla (ez tulajdonképpen egy szorzatként írható fel)^[1]. Ez azt jelenti, hogy ezek kölcsönkapcsolatban vannak egymással, ahogy Nádori (1991) említi, a teljesítőképesség fejlesztése a képzési folyamatba, míg a teljesítőkészség kialakítása a nevelés körébe sorolható. Azért, hogy a sokszor ember próbáló edzéseket el tudja viselni a sportoló (képességfejlesztés), feltétlenül szükség van arra, hogy a megfelelő erkölcsi-akaratai tulajdonságokkal, valamint az erőfeszítések mobilizációjára vonatkozó késztetéssel, vagyis a teljesítőkészség magas szintjével rendelkezzen. Nádorit (1991. 40. o.) idézve: a tudományos kutatás egyik időszerű feladata, hogy az említett kölcsönhatásokat felfedje”. A sportban folyó kutatások jelentős része eddig a teljesítőképesség vizsgálatára irányult, viszont szükséges a teljesítőkészséget alakító tényezőket vizsgálni, speciálisan, szervezetpszichológiai nézőpontból is.