Skip navigation

1.2. Az elméleti modell mint értelmezési keret

A társadalomtudományi modell – értelmezésünk szerint – egy olyan gondolati konstrukció, amelyben a vizsgált társadalmi-történeti valóság egy számunkra hozzáférhető szeletéből a fontosnak ítélt elemeket emeljük ki és hozzuk kapcsolatba egymással azért, hogy értelmező-magyarázó elveket találjunk a rendszer egészének működésére nézve. A társadalomtörténeti és ezen belül a (gyógy)pedagógiatörténeti értelmező modellek esetében ezek az elemek az adott korszak vagy kultúra jelenségeit, sajátosságait magyarázó narratívák is lehetnek. (A narratívum és a modell tehát ebben az értelmezésben rész-egész viszonyban áll egymással.)

A modellalkotás közben tudatában kell lennünk annak, hogy adataink, forrásaink nem feltétlenül terjednek ki a vizsgált valóságszelet teljes egészére, és így a modellezés útján megfogalmazott teória érvényessége korlátozott lehet.

Gyáni Gábor Peter Burke könyvéről írt ismertetésében hívja fel a figyelmet arra, hogy a modellalkotás és a típusképzés mindig a történész munkamód­szerének szerves része volt, de „újabban megnőtt az igény az efféle eljárások tudatos igénybevétele iránt.” (Gyáni, 1997) Ugyanakkor az is tény, hogy ez a metódus nem maradt kritika nélkül a szakmai körökben: „Ha megmaradt továbbra is az ellenérzés e modellekkel és típusokat jelölő fogalmakkal szemben, az abból táplálkozik, hogy a történészek nagy része úgy találja: a modellek alkalmazása meghiúsítja a történeti változás dinamikájának valóságos érzékelését és megjelenítését.” (Gyáni, 1997)

A valóság sokszínűségének modellekbe sűrítése valóban magában hordhatja a leegyszerűsítés veszélyét. Főleg a „fejlődésmodellek” lehetnek problematikusak. Ám a modellalkotás ezzel együtt is csábító lehetőségeket kínál a – sokszor átláthatatlannak tűnő – primer forrásanyag értelmezése és az összefüggések szuggesztív erejű láttatására.