1.3. Történeti alapokon álló integrált modell-rendszer kísérlete

A Könczei-Hernádi szerzőpáros fogyatékosságtudományi modelleket elemző tanulmányában joggal hivatkozik arra, hogy napjainkra már lejárt az egy kitüntetett egységes modell értelmező keretei között való gondolkodás időszaka. Elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor a fogyatékossággal élő személyek tapasztalatai olyan mértékben összetettekké és ellentmondásossá váltak, hogy a korábban bemutatott modellek tartalmát is felhasználva egy új „posztmodell” kialakítására van szükség. A szerzők végül nem vállalkoznak ennek a felállítására, indokaik szerint azért, mert a kritikai látásmódon alapuló posztmodern elméletalkotás korában a fogyatékosságról alkotott kép is szétesett. A (poszt)modellépítés előtt pedig előbb egy új látásmódra épülő episztemológiának kell kialakulnia a fogyatékosság-tudományban is. (Könczei és Hernádi, 2011. 24.)

Ennek az új posztmodellnek a kiépítéséhez a magunk részéről úgy kívánunk segítséget nyújtani, hogy a következőkben az értelmileg akadályozott személyekről alkotott kép történetét áttekintve feltárjuk és értelmezzük a már fentebb is elemzett modellek történeti előképeit. Jelen jegyzetünkben az első kettő, a morális és a medikális modell történeti gyökérzetének bemutatására vállalkozunk.