Előszó

Tananyagunkban az értelmi akadályozott és gyermekekről és felnőttekről alkotott mentális kép történeti-kulturális alakulását követjük nyomon az ókori kultúráktól Philippe Pinel (1745-1826) francia orvos-pszichiáter pályafutásának végéig, azaz a 19. első feléig. Pinel közismert, emblematikus alakja, kiemelkedő jelentőségű munkásságának kettőssége (korszakot zárt le és egyben új utakat is keresett) indokolja ezt a lehatárolást.

A következőkben áttekintjük a vele született és szerzett értelmi fogyatékossággal élő gyermekekről, felnőttekről alkotott társadalmi-mentális kép alakulását, helyzetük változását az egyes történeti korokban. Történeti utazásunk során külön figyelemben részesítjük az értelmi fogyatékos emberek és általában a – korabeli elnevezéssel élve - „bolond” kategóriájában sorolt személyek stigmatizálásának, társadalomból való kirekesztésének, elzárásának és korrekciójának összetett, de a mai gyógypedagógusok számára is tanulságos folyamatát. 

A tananyag célja az, hogy a gyógypedagógus hallgatók tágabb kultúrtörténeti, fogyatékosságtörténeti, pedagógiatörténeti, orvostörténeti kontextusban ismerkedjenek meg egy adott téma – az értelmi fogyatékosság – történetének főbb vonulataival. Tananyagunkban nem a tények puszta felsorolására, a lexikális ismeretek halmozására törekedtünk, hanem a fogyatékosságtörténeti, a mentalitástörténeti, gyermekkor-történeti és pedagógiai eszmetörténeti összefüggések bemutatásának szándéka vezetett bennünket. Eközben gyakran éltünk a modellalkotás eszközével azért, hogy a jelenségeket tágabb kontextusba helyezve kíséreljük meg jobban megvilágítani. Fő célunk ugyanis a hatékony szakmai szemléletformálás. Jegyzetünkben ezzel kívánunk hozzájárulni a sokoldalúan művelt, szakmáját és annak történetét is jól ismerő, korszerű és továbbépíthető szakmai tudással rendelkező, de a jelen problémáinak múltbeli gyökereit is értelmezni tudó kompetens gyógypedagógusok személyiségének formálódásához.

Szeged, 2015 májusában

A szerzők