3. fejezet: Értelmileg akadályozott gyermekkép és felnőttkép a középkorban
Tartalom
3.1. Szent Ágoston felfogása a fogyatékos személyekről
3.2. Kolostorok, asylumok, árvaházak ˗ a fogyatékos személyek megsegítésére irányuló karitatív gondoskodás első intézményei
3.3. Stigmatizált társalmi csoportok és a kirekesztés szimbóluma: a „Bolondok Hajója”
3.4. Összefoglalás
3.5. Kérdések, feladatok
A paraszti kultúra hiedelemvilágában, a meseirodalomban és a tudományosság köntösében megjelentetett értekezésekben a kezdetektől fogva visszatérő motívum volt a váltott gyermek, az ördögfattyú, akinek fogyatékosságai az ördögtől valók. A fogyatékosság itt is stigma, csak éppen nem közvetlenül a büntetést osztó Isten büntetésének a jele, hanem az esendő embert elcsábító Gonosz jelenlétére utal. Az értelmileg akadályozott gyermek és felnőtt e felfogás szerint a Sátán megszállottja. A sátáni erő befolyását a babonás emberek azután már a fogyatékos személy feltűnő jegyeivel is magyarázták – mintegy racionális alapot keresve hiedelmüknek. A mentálisan retardált emberek halkan mormoló beszédét az ördöggel folytatott titkos párbeszédnek tartották. Mindemellett előfordult az is, hogy az ilyen személyek megkülönböztetett figyelemben részesültek, szavaikat a körülöttük levő emberek isteni kinyilatkoztatásként értelmezték (Winzer, 1993, 23.).
A „váltott gyermek” képe a népi hiedelemvilágban a kereszténység elterjedése után is élénken élt tovább A babona szerint az ilyen „alácsempészett” gyermek apja maga az ördög, aki egy óvatlan pillanatban saját gyermekét csempészte be a szülőanya ágyába. Más narratívum szerint az ördög elváltoztatott formát öltve elcsábítja az asszonyt, aki ettől boszorkánnyá válik, és szexuális kapcsolatukból születik a rendellenességet hordozó boszorkányfattyú. (Kálmán és Könczei, 2002. 47-50., Kőszeghy és Parragh, 2010, 528-529.).[1]
Az ördög által elcsábított nő torz, fogyatékos gyermekeke a boszorkányperek anyagában is visszatérő motívum. Walter Bachmann német gyógypedagógia-történész több korabeli szerző e tárgyban írt művét idézi, többek között Johann Merbitzio 1667-ben megjelent művét, amelyben a szerző azt fejtegeti, hogy az ilyen gyermek születésében az ördög szerepet játszott, ő tehát nem is ember, elpusztítása tehát teljesen jogos (Kőszeghy és Parragh, 2010, 528-529).
3. kép: Szent István vértanút csecsemőkorában elcseréli az ördög. Martino di Barolomeo oltárképe, 15. század eleje
[1] A „váltott gyermek” etimológiai megfelelője az angol nyelvben a changeling, az „alácsempészett gyermek” megfelelőjét pedig a német nyelvben is megtaláljuk az „untergeschobenes Kind” jelzős szerkezetben (Kálmán és Könczei, 2002, 47.)