1.6. Kooperatív tanulás
A kooperatív tanulás során a gyerekek csoportokban, együtt dolgoznak. A párhuzamos interakciók kapcsán a tanulóknak sokkal több alkalmuk van a kommunikációra, mint a frontális tanítás során. A tanulók egymást „tanítják”, ami hasznos a jobb képességűeknek, hiszen a magyarázás során bennük is jobban tudatosul a tananyag, és hasznos a gyengébbeknek, mert bátrabban kérdeznek, és a társaiktól gyereknyelven hallott magyarázat érthetőbb lehet számukra (Kagan, 2001).
A tanulók szociális képességei fejlődnek, alakul együttműködésük, egymásra utaltságuk, egyéni felelősségük.
Szervezhetünk homogén és heterogén csoportokat a tevékenység céljától függően. Új ismeretek felfedezésekor, játékok alkalmával hasznos, ha vegyes csoportokat alkotunk, a jobb képességű tanulók irányíthatják, ellenőrizhetik a munkát. Gyakorláskor a differenciálás sokszor egyszerűbb, ha homogén csoportokat alkalmazunk. A négy fős csoportok előnye, hogy könnyen válthatunk páros munkára.
A kooperatív tanulásszervezés legfontosabb feladata, hogy biztosítsuk, hogy mindenki egyformán részt vegyen a munkában. Ennek érdekében mindenki kap szerepet. Hasznos szerepek a szószóló, az írnok, az eszközfelelős, az edző (aki a lemaradókra figyel), stb. Azonban a matematika feladatmegoldás általában nem bontható olyan részfeladatokra, amelyeket érdemes lenne szétosztani. Ilyenkor mindenki a saját feladatán dolgozik, és a megoldás után beszélhetik meg egymással az eredményeket. Néhány kooperatív feladattípus kifejezetten illik a matematika órára. Ilyen a feladatküldés, amelyet szervezhetünk például úgy, hogy megadott műveltsorhoz vagy szakaszos modellhez kell szöveget írni. A szöveges feladatot a másik csoport megoldja, visszaküldi, és a küldők ellenőrzik. Hiba esetén a szöveget írók és a megoldók is hibázhattak, ezt meg kell vitatni. A kerekasztalnál tulajdonságokat, példákat kell gyűjteni, a csoport minden tagja sorban hozzátesz egy-egy újabb elemet a gyűjteményhez. A füllentős feladatban a csoportnak két igaz és egy hamis állítást kell mondani, a többi csoportnak meg kell találni, hogy melyik állítás volt hamis. A diákkvartettben a tanulók együtt dolgoznak, ha valaki nem tudja a megoldást, a többiek elmagyarázzák neki, mert a tanár bármelyiküktől kérdezheti a választ. Nem szabad félni a tanteremben levő nagyobb alapzajtól, a tanulók hamar megtanulják a csendjelet, amellyel a tanár újra magára vonhatja a figyelmet, és végül kevesebb időt kell tölteni fegyelmezéssel, és a tanulók sokkal többet beszélnek a tárgyról, aktívabban tevékenykednek, együttműködnek.