Kapuralövések

A kézilabdázás technikai elemei közül a leglátványosabb és az eredmény szempontjából a legfontosabb a kapuralövés. A kapuralövések nagyon változatos formában, a játékosok egyéniségét tükrözve jelennek meg a kézilabda mérkőzéseken.

A kapuralövéseket meghatározó szabályok:

1. Szabad a labdát kézzel (nyitott vagy zárt), karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel dobni, elfogni, megállítani, lökni, vagy ütni.
2. A labdát legfeljebb 3 mp-ig szabad tartani akkor is, ha az a talajon van
3. Az elfogott labdával legfeljebb 3 lépést szabad megtenni
4. A labdát az egyik kézből a másikba átvezetni.
5. A labdát nem szabad a csapat birtokában tartani a támadás vagy a kapuralövés felismerhető kísérlete nélkül. (passzív játék)
6. Szabad a labdát futás vagy állás közben:
   1. egyszer a talajra dobni és egy, vagy két kézzel ismét elfogni;
   2. ismételten egy kézzel a talajra ütni (egykezes labdavezetés) és azután egy vagy két kézzel ismét elfogni, illetve felvenni;
   3. ismételten egy kézzel gurítani és azután egy vagy két kézzel újra elfogni. Mihelyt azonban a labdát egy vagy két kézzel ismét elfogják, legfeljebb 3 lépés, illetve 3 mp után tovább kell játszani.
7. Szabálytalan a kapuralövés, ha:
   1. a támadó kézzel, karral, könyökkel, vállal löki a védőt
   2. a támadó labda nélküli kezével tolja, üti a védőt
   3. a támadó a védőbe fordul
   4. a támadó az ellenfélnek rohan vagy ugrik (belemenés)
   5. a támadó megsérti a kapuelőteret