1. Elméleti bevezető
Hosszú az a folyamat, amelybe az egész kisgyermekkor érési, fejlődési és fejlesztési folyamata beletartozik. Nagy jelentősége van a kritikus fejlesztési területek megcélzásának.
A gyermek belső fejlődésének eredményeként érhetők tetten a folyamatos változások. Az átmenet folyamatos és fokozatos. Voltaképpen természetes folyamatról van szó, amely sikerélménnyel párosul a gyermek részéről abban az esetben, ha az életkorához illő és egyéni sajátosságait is számba véve meghatározott tevékenységekkel találkozik. Ehhez a pedagógusnak gyermek ismeretre, szaktudásra, jó pedagógiai érzékre van szüksége.
Nagy hiba a siettetés, a feladatok, követelmények előrehozása, túlméretezése. A gyermekeket nevelőknek, fejlesztőknek pedig olyan ismeretek birtokában kell lenniük, amelyek által a mindennapi élet során személyiségközpontú szemlélettel, az egyéni képességek fejlesztésével és kibontakoztatásával képesek hatékony pedagógiai munkát végezni. Ennek hatékony eszköze a játék, amely az óvodáskorú gyermek mindennapi tevékenységi tere.
Az óvodai nevelés célját, tartalmát az Óvodai Nevelés Alapprogramja határozza meg. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200363.KOR
Ennek értelmében az óvoda mint intézmény alapvető feladata, hogy az életkori és egyéni sajátosságok, az eltérő fejlődési ütem figyelembe vételével az óvodáskorúak sokoldalú, harmonikus fejlődését, a gyermeki személyiség kibontakozását elősegítse. Az óvodai nevelés célja: meghatározott ismeretek, jártasságok, készségek-adottságok, hajlamok figyelembe vételével-képességek kibontakoztatása, fejlesztése, cselekvésreguláció affektív, kognitív, viselkedéses összhangjának biztosítása. Az óvodáskori élmények megalapozzák a következő időszak: a kisiskoláskor feladatvállalásait.
A tananyag az óvodai pedagógus mesterség főbb kérdésköreit járja körül, elősegítve azt, hogy az óvodapedagógus a tanult és kifejlesztett kompetenciák birtokában mindig gyerekfüggő, szituációfüggő döntést hozzon, találja meg a hangot a gyermekekkel, szülőkkel, munkatársakkal