6.2 A csoportok fejlődése
A csoportok esetében fejlődési szakaszokat lehet megállapítani.
A kialakulás időszakában a helyzet definiálása, kapcsolatok, szerepek egyeztetése történik. Tudatosulnak a szükségletek, megjelenik a célkitűzés igénye, rivalizálásra, mérlegelésre kerül sor. A személyes viszonyok alakulása során különböző alakzatok, kapcsolatok (párok, klikkek) alakulnak, rendeződnek és átrendeződnek, a személyekben ütközhet a csoportfeladat és a személyes problémák és vélemények. Megindulnak a szabályképzési folyamatok, kialakul a mi-tudat, erősödik a csoportkohézió, esetleg közös megjelenés, szimbolika is létrejön.
A működés, feladat-teljesítés, munkafázis ideje a csoport működésének aktív, termékeny időszaka. A tagok tudatosan vállalva a csoporthoz tartozást, azonosulva a közös értékrenddel, a közös cél elérése érdekében tevékenykednek.
A csoportok működése során nagy jelentőséggel bírnak a bizalom (mind a partikuláris, mind az univerzális), az alkudozás és összehangolás kérdései.
Egyes tagok kilépése nem feltétlen jelentik a csoport felszámolódását, azonban a közös célok megszűnése, a normák, szabályok elutasítása, az összhang súlyos megbomlása vezethet a csoport megszűnéséhez.
A gyermekek életében, fejlődésében, szociális kompetenciájának alakulásában a korai társas kapcsolatok, az óvodai élet, az óvodai játék nagy jelentőséggel bírnak.
A kortárscsoportokba tartozás, az ottani hatások szocializálnak, teszik lehetővé a gyermek társadalomba történő belépését. A hatások a különböző életkorú gyermekek esetében természetesen másként érvényesítik hatásukat (ezekről ld. a fejlődéspszichológiai tanulmányokat).
Óvodás korú gyermekek esetében a kortárscsoport mindenekelőtt az együttes élmény megélését teszi lehetővé.
A játék során a gyermek együtt lehet, együtt tevékenykedhet a többiekkel, lassan elsajátítja saját indulatainak szabályozását, szimmetrikus és aszimmetrikus kommunikációt egyaránt gyakorolhat, közösen szerezhet tapasztalatokat más gyerekekkel, egyre több információhoz jut saját magáról és a világról.
A játék során megélt elismerések, megerősítések fejlesztik szociális érzelmeit, erősítik önbizalmát, kooperációs készségeit.
Az óvodás korú gyermekek játékában megmutatkozó csoportosulási formákat Mérei Ferenc 14 fokú skálával írta le, valamint nevéhez köthető az ún. aktometria (tevékenységek társas színvonalának mérése).
A spontán létrejövő óvodai csoportokban az együttjátszók száma viszonylag kicsi, 4-5 fő. A közös játék időtartama a néhány perces játéktól az elmélyült, hosszabb ideig tartó tevékenységekig (főzőcskézés, babázás, orvosos játék, autózás,…) terjed. A csoportok közötti átlépések gyakoriak, tartós együttjátszás nagycsoportos gyermekeknél jellemző. Az életkor előrehaladtával a versengés erősödik, vezetői képességeket sejtető, irányító szerepű gyerekek válsztódhatnak ki.
A csoportosulási formák több szempontú rendezését B. Lakatos Margit közli (Mérei nyomán).
A gyermekek játékát a többszólamúság jellemzi, a játékban együtt is és egyedül is vannak a gyerekek, hiszen gyakran különböző mentális és csoportosulási szintet képviselnek, a játék során az egymás melletti játékot is együttjátszásként élik meg, sokszor ugyan annak a tevékenységnek is más-más tartalmat tulajdonítanak.