7.3 Az óvoda-iskola átmenet és személyiségfejlődés

A gyermek aktív közreműködő az óvoda-iskola átmenetben, de új helyzetekben kell megmutatni magát. Azzal szembesül pl., hogy amíg az óvodában ő volt   a mindent tudó nagy, most egyszerre olyan gyerekekkel találkozik az iskolában, akik mind nagyobbak nála, azok a kompetenciák, amelyekkel az óvodában könnyedén reagált az egyes helyzetekre, most kevéssé válnak, ebben az új világban új helyzet-felismerési, helyzetmegoldási tudást kell megszereznie.

A legnagyobb segítség az, ha észrevesszük a gyermekben rejlő erőforrásokat, és azok kibontakoztatásában segítjük pedagógusként, szülőként.

Intraperszonális szinten a változás elsősorban az identitás alakulásában (pl. nem csak az „Én” van a középpontban) jelenik meg. Kialakulnak az ”iskolaspecifikus” készségek és képességek (pl. olvasás, írás, számolás). Interperszonális szinten új kommunikációs formákat és készségeket sajátít el (pl. órákon a jelentkezést követi a beszéd). Új típusú kötődés alakul ki a gyermek és a tanító között. Kontextuális szinten az új együttműködés különbözőségeiből származó problémák kezelése válik szükségessé (család-óvoda, család-iskola). A családon belüli változásokat is  kezelnie kell, amelyek sok esetben pszichés terhelést jelentenek (pl. kistestvér születése). (Keményné 2007:152.)

A 3-6 éves kor érzékeny időszak, az alapvető szabályok megismerésének, a  szocializációnak időszaka. Az óvodás megtanulja értékelni önmagát, tud önmagáról gondolkodni. Gondolkodása azonban „mágikus”, a csodákban reménykedik, úgy képzeli el önmagát, mint akinek a gondolatai varázsolni tudnak. Gondolkodása Piaget szerint egocentrikus. Az ÉN van a középpontban, a helyes társas viselkedés  kialakulása folyamatos gyakorlat során alakul ki. Azok a szabályok, amelyeket a gyerek kipróbál, megél, belső szabályozóvá válnak. (Piaget 1999.)

Az óvodáskor végére az a gyermek, aki iskolaérettként elindul az iskolába, mindazzal a kompetenciával rendelkezik, amely az óvodással 

kapcsolatos elvárások sorában szerepelt. Azokat a kompetenciákat azonban, amellyel egy kisiskolásnak kell rendelkeznie, fokozatosan kell megtanulnia. A mindent tudó óvodásból az iskolába lépve kissé bizonytalan, mindenre rácsodálkozó kisiskolás lesz, amit a környezete úgy kommunikál: „Te már komoly iskolás vagy”. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére

A kisiskoláskor elérésekor a gyermekek különböző fejlettségi szinten vannak amely a fejlődésbeli eltérés, az értelmi erők különbsége és a felkészítés változó formáiból adódik. Minden gyermeket segíteni kell abban, hogy az iskolában is mihamarabb kompetenssé váljon, kialakuljanak rezilliens képességei azokban a tevékenységekben, amelyek ott elvárhatóak.

Mindezt figyelembe véve olyan módszereket kell alkalmazni, amelyek lehetővé teszik az egyéni ütemben való haladást, amely a tanulási képesség és a haladás kompetenciáinak kialakulását segíti. Fontos, hogy a gyerek váljon képessé az új ismeretek befogadására, hogy képességeihez mérten a legmagasabb szinten tudja teljesíteni az iskolai elvárásokat. Legyen örömteli, sikerorientált a tanulás.