4.1 Pedagógus hivatás és mesterség

A pedagóguskutatások közel 150 éve foglalkoznak azzal, miben is ragadható meg a pedagógus szakmaiság lényege. Valamennyi kutató egyetért abban, hogy a pedagógussá válás folyamatában vannak szakaszok, amelyeket végigjárva válhat valaki szakmájának „mesterévé”. A pályaszocializációs kutatások megmutatják azokat a lépcsőfokokat, amelynek során a pedagógus pályán első, tétova lépéseit tevő kezdő szakemberből a hivatását magas szinten művelő „mester” lesz.

A nevelői habitus, a pedagógus magatartás alakulása sok tényező függvénye. A pedagóguskutatások ezt több oldalról világítják meg. A pedagógiai, pszichológiai, szociológiai aspektusú vizsgálatok különböző megközelítés-módúak, de vannak érintkezési pontok. A pedagógiai indíttatású vizsgálatok hivatás-centrikusak, azt a hatásmechanizmust kívánják megragadni, amelyek a gyermek-nevelő interakcióban a tudásátadás – befogadás egységén alapulnak. A pszichológiai kutatások a személyiség-pálya megfelelés feltárását, a pedagógus személyiség megismerésének, alakításának kérdéseit tekintik elsődlegesnek.  A szociológia pedig a pedagógus társadalmi szerepével, a szerepsajátosságok feltárásával foglalkozik, míg az etika az értékek, hivatásértéke oldaláról közelíti meg a kérdést.

A hivatás és a hivatástudat a személyiség oldaláról közelíti meg a témát. Elemezhetjük a pszichikus funkciók szerint. Ennek a megközelítésmódnak a képviselői a hivatástudatot olyan komplex fogalomként értelmezik, amely akarati gyökerei és aspektusai vannak.

A hivatástudat feltételezi a magas színvonalú szaktudást, felöleli az egyén szeretetét munkája iránt, azt az érzelmet, hogy munkájának eredménye nemcsak az ő egyéni boldogulását szolgálja, hanem társadalmilag is nagy fontosságú.

A hivatásérzet a pályához való kötődés olyan formája, amely szubjektív tapasztalatokon nyugszik, érzelmileg motiválja a pályaválasztást. A hivatásszeretet reálisabb pályaismereten, pályaképen alapul, stabilabb érzelmi kötődést jelent, intellektuális és erkölcsi tartalma is erősebb.