8.2 Tehetségígéretek az óvodában

Az óvoda a közoktatásnak az az első lépcsőfoka, ahol a gyermekek nevelése-oktatása intézményesített formában elkezdődik. A helyszín, ahol az első diagnózis és első terápia megszülethet, ahol a felzárkóztatás és tehetséggondozás egyaránt elkezdődhet.

Felismerhető-e óvodás korban a tehetség?

A korábban említett modellek lényegében négy összetevőt emelnek ki (átlag feletti általános képességek, kreativitás, speciális képességek, feladat iránti elkötelezettség) ráirányítva a figyelmet a fejlesztés jelentőségére.

 Vagyis a tehetség kibontakozása a feltételek megléte esetén hosszú fejlesztő munka eredményeként érhető el. Balogh László (2007) a tehetség fogalmának meghatározását a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács 2007. január 5-6-i tanácskozásán a következőképpen adta meg: „Tehetségesnek tehát azok tekinthetők, akik kiváló adottságaik alapján magas szintű teljesítményre képesek az élet bármely tevékenységi területén.”

Természetesen sok múlik azon, hogy mikor, időben kezdjük-e a fejlesztést. Fejleszteni ideális életkorban optimális szinten kell a képességeket, a különböző képességek fejleszthetőségének szenzitív időszakát fel kell ismernünk! De melyek az óvodás korban már megjelenő jellemzők, melyek alapján egy-egy gyermekről nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy tehetség-gyanús? Eddigi ismereteink alapján mozgásos, zenei, matematikai, vizuális képességek kapcsán óvodások esetében is megállapíthatjuk a tehetség-ígéreteket és segíthetjük fejlesztésüket, de mivel nem minden területen mutatkozik meg ilyen korai időszakban a tehetség, a minden gyermekre irányuló szélesen alapozó megfelelő értelmi-érzelmi-erkölcsi fejlődést kell biztosítanunk.

Az óvoda alapvető hivatása minden gyermek számára biztosítani az alapvető készségek-képességek fejlődését a gyermek életkorának, életkori sajátosságainak és egyéni jellemzőinek mérlegelésével a játék-munka-tanulás hármas következményeinek megfelelően, természetesen a játékot tekintve fő tevékenységi formának.

A fenti követelmény egyik központi fogalma az egyéni jellemzők mérlegelése, vagyis szükséges a gyermekek aktuális személyiségének ismerete az eredményes fejlesztés biztosítása érdekében.

Óvodás korú gyerekek esetében a személyiség megismerésének alapvető eszköze a megfigyelés, annak mindkét típusa, a mindennapi tevékenységek során történő spontán, és az egy adott szempont alapján történő célzott, szervezett megfigyelés.

A spontán megfigyelés során tapasztalatokat gyűjtünk minden gyermek esetében a személyiség aktuális állapotáról, viselkedésében megnyilvánuló erkölcsi fejlettségről, beszédkultúrájáról, szocializációs szintjéről, érdeklődéséről, ismereteiről. Ezek az ismeretek kiegészülnek a szülőkkel folytatott beszélgetésekkel, melyekből a család működésére, nevelési elveire, lehetőségeire-gondjaira vonatkozó tudásunkat szerezzük meg. Ezek a globális ismeretek azonban nem elegendőek a gyermekekre vonatkozó fejlesztési tervek kialakításához. A célzott megfigyelések sorozatával tárhatjuk fel azokat a jellemzőket, melyek alapján egy-egy gyermeket tehetség-gyanúsnak nevezhetünk. Egy-egy teljesítmény elemzése sokat jelent, azonban a folyamatos megfigyelés és a tendenciák célzott, korrekt feltárása nélkülözhetetlen a megalapozott döntések meghozatalához.

Ne feledjük:

• A tehetség nem egyenlő a sikerrel. A valóságban a tehetségígéreteknek sajnos csak egy kis részéből lesz felismert, tehetséges fiatal. A tehetséggondozónak az is a feladata, hogy ezeket az arányokat javítsa. 
• Az óvoda teremtse meg az alkotó szabadság, a merészség légkörét.

„Vegyétek észre, ha egy gyerek különleges, nem azért különleges, mert különb akar lenni, hanem azért, mert nem tud más lenni.” Szabó Magda